Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Nyugat-Afrika partjainál a Guineai-öböl, Nigéria és más, nyugat-afrikai országok vizei a kalózok tevékenységétől leginkább sújtott területek. Itt 818 millió dollárt költöttek a megelőző és elhárító tevékenységekre. Ebből 33 millió dollárt a helyi, közel 35 millió dollárt pedig a nemzetközi tengerészeti aktivitás emésztett fel.
A tendencia növekszik: 2015-höz képest tavaly majdnem 100 millió dollárral kellett többet áldozni a kalózkodás megfékezésére.
A legnagyobb tétel – 367 millió dollár – a hajók biztonsági személyzettel való ellátása volt.
Ezeken a vizeken 1726 tengerészt, illetve a hajókon utazót érintettek a rablók tevékenységei, akik 100 főt túszul is ejtettek, ketten pedig életüket is vesztették.
Egyedül Ázsia vizein javult valamelyest a helyzet. Az ázsiai kalózkodás jóval nagyobb vízterületre terjed ki, mint akár a korábban ismertetett kelet-afrikai és nyugat-indiai-óceáni. Az alábbi térképen látni, hogy a hatalmas térséget a megelőzés és a védekezés feladatai kapcsán - és a hajók bejárta útvonalakhoz igazítva - öt nagy régióra lehet elkülöníteni. Ezek voltak a tavalyi gócpontok:
A teljes térségben 99 incidens történt. Ez 23 százalékos csökkenés 2016-hoz, és 51 százalékos 2015-höz képest.
Örvendetes, hogy mindössze
három teherszállító hajót térítettek el a rablók, és mindössze négy emberrablásról érkezett jelentés.
2016-ban még 22 ilyen esetet jegyeztek fel. Ezek a kedvező fejlemények az értékelések szerint a regionális együttműködés megerősödésének köszönhetők.
A gazdasági károkról, illetve költségekről ebből a térségből nem állnak rendelkezésre hiánytalanul az adatok.
Az eltulajdonított áruk értéke 6,3 millió dollár volt.
A becslés szerint, 33 millió dollárt bizonyosan költöttek az érintett államok a kalózkodás elleni biztosításra, de ebből csak az illetékes maláj ügynökség 23 millió dolláros kiadásáról érkezett hivatalos adat.
Az bizonyos, hogy a humán kiadások másik részét a hajókat kísérő fegyveres biztonsági személyzet költségei jelentik.
A Fülöp-szigetek például 16 tengeri marsallt alkalmaz azért, hogy néhány fontos teherhajót Mindanaóról Cebu szigetére kísérjenek.
A négynapos út minden egyes fordulója 13-15 ezer dolláros költséget jelent, mely – ha az utat nem sikerül megtenni ennyi idő alatt – naponta 400-500 dollárral nő.
A humán költség ugyanakkor lényegesen magasabb volt, mint más régióban. Az 1908 érintett tengerész, illetve utas közül 17 életét vesztette, és az elraboltak leghosszabb fogvatartási ideje 264 nap volt.
Ahogy az alábbi térképrészlet mutatja, a karibi és latin-amerikai kalózok hatalmas területen csaptak le tavaly a vizeken hajózókra. A jelentések szerint itt igen gyakori, hogy luxusjachtokat támadnak meg, és nem áruszállítókat. Az összes jelentett eset 59 százaléka ilyen hajók ellen irányult.
Tavaly 71 incidensről érkezett jelentés, ami ijesztő, 163 százalékos növekedés 2016-hoz képest.
A támadásoknak ilyen vagy olyan módon, de 854 személy volt az érintettje, közülük 22-en erőszakos eseményt szenvedtek el, ebből ketten életüket vesztették.
Az okozott kárról nem állnak rendelkezésre adatok. Az elemzők becslést adtak meg ennek értékéről, eszerint közel 692 ezer dollárt tett ki a hajók felszerelésének, és 256 ezer dollárt a személyzet, illetve az utasok értékeinek eltulajdonítása – legalábbis a jelentett esetek alapján.
A jelentés összeállítói arra figyelmeztetnek:
az eddigieknél is szorosabb együttműködésre van szükség a nemzetek és a közösségek között azért, hogy visszaszorítsák a kalózok tevékenységét.
A szomáliai aktivitás erősödéséből levonható a következtetés: nem biztos, hogy elegendő az ottani támadások felszámolására az, ha a senkiföldjévé vált térségbe büntetésből nem jutnak el a segélyek és a nemzetközi támogatások, melyek egyébként nélkülözhetetlenek lennének a szélsőséges iszlám terjedésének visszaszorításához és Afrika szarvának felzárkóztatásához.
A karibi kalózkodás megerősödése pedig intő jel, nem csak a térségben igen jelentős gazdasági volument képviselő turizmusnak, hanem az országoknak is. Bárhol megjelenhet az ember- és vagyonellenes bűncselekményeknek ez a formája, ahol – a történelmi előzményektől függetlenül – a körülmények azt elősegítik, például fejletlen gazdasággal, korrupcióval, szegénységgel. Visszaszorítása viszont újabb, óriási emberi és anyagi áldozatokat követelhet, nemcsak az érintett államoktól, hanem a nemzetközi szerveződésektől is.
