Az infláció dönthet az amerikai gazdaság sorsáról

Miközben az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed folyamatosan szigorítja a monetáris politikáját, az elmúlt napokban Donald Trump azért kritizálta a központi bankot, mert szerinte nehezíti a gazdaság talpra állását. A valóban döntő szempont az infláció lehet, mivel a nagy kérdés az, elkezdenek-e elszállni az amerikai árak.

Az elmúlt napokban Donald Trump meglepő húzással élve komoly kritikát fogalmazott meg az amerikai jegybank szerepét betöltő Feddel szemben. A Fed ugyanis egy ideje már ráállt a szigorítás útjára, és miután kivezette az eszközvásárlási programját, beindította a kamatemelési sorozatot. Trump problémája az, hogy szerinte ezzel a Fed lényegében rontja az USA versenyképességét, mert bőven a világ nagy jegybankjai előtt kezdte el szigorítani a monetáris kondíciókat, miközben a többiek még mindig rekord alacsony szinteken parkoltatják a kamatokat.

Mindez pedig újra beindíthatja azt a vitát, amely a 2008-as válság után folyamatosan ott húzódik a mélyben, és időnként felszínre tör.

Nevezetesen, hogy az extrém laza monetáris politikák (rekord alacsony kamatok, olcsó tőke pumpálása a piacokra) mennyire segítették érdemben a gazdasági teljesítőképességeket, illetve mekkora kockázatot jelentenek.

Sokak szerint túl nagy kockázatot eredményeztek a jegybanki élénkítések Forrás: AFP/Adek Berry

Egyrészt világos, hogy a GDP-növekedések világszerte beindultak, vagyis elkezdődött valamiféle talpra állás. Az is jól látszik, hogy a részvénypiacok – és más eszközosztályok – hatalmas, történelmi léptékű szárnyalást produkálnak. A szkeptikusok szerint azonban nem ilyen egyszerű és kedvező a képlet, mivel

a brutális adósságállományok felhalmozódása mellett a jegybankok olyan eszközár buborékokat kreáltak,

melyek rendkívül veszélyesek lehetnek, ha szélesebb körben beindul a szigorítás – a feltörekvő piacok például folyamatosan érzik az amerikai kamatemelés negatív következményeit, ahogy a befektetők átpártolnak a biztonságosabb, és egyre magasabb hozamokat generáló amerikai eszközök felé.

A mágikus infláció

Mindemellett az egyik legfontosabb kérdés az infláció, amely a jegybanki politikák számára is meghatározó szereppel bír, főleg hogy egyesek szerint a jegybanki élénkítések egyik legnagyobb hátránya, hogy veszélyes inflációs nyomást generálhat. Egy, a CNBC-n megjelent friss elemzés éppen az infláció irányából próbálja megvilágítani a Fed politikáját.

Az írást jegyző Michael Ivanovitch abból indul ki, hogy

a legfontosabb inflációs indikátorok már a Fed által meghatározott felső határokat verdesik.

Ráadásul nem is stabilizációs, hanem gyorsuló trendet mutatnak. Ez egyaránt igaz az úgynevezett PCE és a CPI indexre.

Az amerikai jegybank egyelőre tartja magát az inflációval szemben Forrás: 123rf.com

Az elemzés hangsúlyozza, hogy az egységnyi munkaerőköltség növekedése a tavalyi negyedik és az idei első negyedévben beindult, és átlagosan 1,6 százalékkal bővült. Ez úgy igazán nagy ugrás, ha azt nézzük, hogy a tavalyi év első kilenc hónapjában nullás volt a növekedés. Ez pedig végső soron lenyomhatja a profitokat, ami áremelésekhez vezethet, felpörgetve ezzel az inflációt is.

Ezzel együtt a termelői árak az elmúlt hónapban 4,3 százalékkal emelkedtek éves alapon

– elsősorban a 17,2 százalékkal megugró energiaköltségek miatt. Ezt pedig szintén megérzik nemcsak a vállalati mérlegek, de a fogyasztói pénztárcák is.

Szigor és teljesítmény

Mindeközben pedig az USA belefogott egy kereskedelmi háborúba, és egyelőre úgy tűnik, se Kína, se az Európai Unió nem tervezi könnyen megadni magát. Ha pedig a helyzet tovább eszkalálódik, az szintén megdrágíthatja az amerikai boltok polcain a mindennapi termékeket is. Mi több, múlt csütörtökön a hivatalos amerikai adatok arról szóltak, hogy az idei költségvetési évben az amerikai deficit (szeptember 30-ig) 890 milliárd dollár lehet, ami több mint a duplája a tavaly márciusban publikált 440 milliárdos becslésnek.

A Fed reakciója minderre a szigorítás.

A likviditás folyamatos szűkítése, ahogy a második negyedévben a jegybanki mérleg már 150 milliárd dollárral zsugorodott.

Ez egyébként 3 százalékos csökkenés éves alapon, de a jegybanki mérleg július 18-án még mindig hatalmas, 3600 milliárdos volt. Ez tehát egy nagyon fokozatos és nagyon óvatos üteme a politika normalizálásának – teszi hozzá az elemzés.

Az energiaköltségek emelkedése durván megnyomja az inflációt Forrás: DreamsTime

Minderre pedig a kötvénypiac is mérsékelt mozgásokkal reagált. A hozamgörbe július eleje óta relatíve stabil, és csupán a 10 éves lejáratú benchmark papír hozamában volt érezhető némi feszültség. A rövid reálhozam pedig még mindig mínusz 1 százalékos, ami továbbra is igencsak növekedésbarát monetáris politikára utal.

Az elemzés szerint tehát Trump elítélő szavai a Feddel szemben nem tűnnek túl bölcsnek éppen abban az időszakban, amikor az amerikai jegybank igyekszik pánikkeltés nélkül feltartóztatni az infláció megugrását. Az amerikai elnök valójában azzal segíthetne a helyzeten, ha valamilyen formában támogatná, hogy az OPEC és szövetségesei még több olajat termeljenek ki, lenyomva ezzel az energiaköltségeket.

Idén eddig ugyanis az olajárak 18,4 százalékkal emelkedtek, és elég nehéz megjósolni, meddig nőhet az amerikai infláció, ha az energiaárak tovább folytatják a felfutást

– figyelmeztet Ivanovitch.