Százhúsz éves a szolgáltatás, mely a pénzért vett szabadságot kínálja
2018. augusztus 06. 06:30
ANGOLA PRISON, LOUISIANA - OCTOBER 14, 2013:
A prisoner's hands inside a punishment cell wing at Angola prison.
The Louisiana State Penitentiary, also known as Angola, and nicknamed the "Alcatraz of the South" and "The Farm" is a maximum-security prison farm in Louisiana operated by the Louisiana Department of Public Safety & Corrections. It is named Angola after the former plantation that occupied this territory, which was named for the African country that was the origin of many enslaved Africans brought to Louisiana in slavery times.
This is the largest maximum-security prison in the United States[with 6,300 prisoners and 1,800 staff, including corrections officers, janitors, maintenance, and wardens. It is located on an 18,000-acre (7,300 ha) property that was previously known as the Angola Plantations and bordered on three sides by the Mississippi River.
(Photo by Giles Clarke/Getty Images)
Vágólapra másolva!
A világon mindösszesen két olyan ország van, ahol a jogintézményhez kapcsolódó üzleti tevékenységként törvényesen megengedett, és mindkét országban hatalmas bizniszt képvisel a nyereségorientált óvadékipar. A Quartz összeállítást készített erről a sajátos gazdasági tevékenységről és annak társadalmi vonatkozásairól, melyből kiderül, hol és mekkora az átlagosan kifizetett óvadék mérteke, és az is, könnyen lehet, az óvadékipar hozzájárul a szegénység elmélyítéséhez. Valamint még egy körülmény: az életében valójában három emberre van szüksége mindenkinek, melyből egy biztosan az, aki leteszi érte az óvadékot.
Azt pedig nem lehet mondani, hogy az óvadéküzlet jelentéktelen oldalhajtás lenne az amerikai gazdaság teljesítményében.
A jelentések szerint, az USA-ban évente átlagosan 2,3 millió embert börtönöznek be.
Ennél is beszédesebb szám, hogy az adatok szerint, minden egyes nap 400 ezer olyan ember van a hűvösön, aki ellen egyetlen bűncselekmény kapcsán sem hoztak – még – elmarasztaló ítéletet.
Egy dél-karolinai börtön őrtornya: rengeteg olyan ember ül a rácsok mögött, akinek nincs pénze óvadékra Forrás: AFP/Logan Cyrus
A potenciális ügyfelek száma tehát igen nagy.
Az Egyesült Államokban mintegy több ezer vállalat foglalkozik azzal, vagy érintett valamilyen módon abban, hogy szükség esetén óvadékfizetést teljesítsen az ügyfél helyett. Ezek között zálogcégek és pénzügyi társaságok egyaránt találhatók.
Az óvadékszolgálatoknál dolgozó óvadékügynökök száma is tekintélyes, mintegy 15 ezer ilyen személy dolgozik az Egyesült Államokban – ezek egy része egyben fejvadász is, aki szükség esetén felkutatja a szabadlábra helyezettet és a bíróságra szállítja.
A fejvadászat egyébként önállóan is létező, sőt, az óvadékügynöki munkánál jobban fizető munka.
Míg egy óvadékügynök New York városában átlagosan évente 30 ezer dollár körüli induló jövedelemmel számolhat, addig egy fejvadász ennek a duplájával, 61 ezer dollárral. De az arány például Buffalo-ban is kétszeres, igaz, ott az ügynöknek 19 ezer dollárral kell beérnie, szemben a fejvadász 38 ezer dolláros induló éves jövedelmével.
A The Economist jelentése szerint, egy fejvadász átlagosan a teljes óvadékösszeg 10 és 20 százaléka közötti részt kap a sikeres szökevényfelkutatásért.
Fejvadászok egy csoportja Flordia államban Forrás: hemis.fr/Frumm John
Az USA-ban minden más országnál több embert csuknak börtönbe évente. Ennek köszönhető, hogy a megfizetett óvadék mértéke eléri a 14 milliárd dollárt, azaz a közel 3800 milliárd forintot. Ez több mint Magyarország éves GDP-jének 10 százaléka.
Mindez pedig egy önállóan évi 2 milliárd dolláros gazdasági teljesítményt felmutató szolgálatási ágazatot működtet.
A teljes képhez ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy az USA nyolc szövetségi államában jelenleg is illegálisnak számít az óvadékügynöki tevékenység. Fontosságát ugyanakkor jól mutatja Guy Fieri, Emmy-díjas televíziós személyiség ironikus megjegyzése:
Három emberre van szükség az életedben: egy könyvelőre, egy halárusra és egy óvadékügynökre.
Sokan szabadulnának tőle
A készpénzfizetéses óvadék intézményét ugyanakkor sok kritika éri, méghozzá folyamatosan. Ezek – némi leegyszerűsítéssel – két csomópont köré rendezhetők el.
A kritikák egyik részét főleg polgárjogi szervezetek fogalmazzák meg. Álláspontjuk szerint, az óvadék intézménye egészen egyszerűen ellentétes az ártatlanság vélelmével, amit pedig az USA jogrendje is garantál mindenkinek a jogerős bírósági ítéletig. Szerintük a tény, hogy valakinek pénzzel kell megváltania a szabadlábra helyezését, nem összeegyeztethető ezzel az elgondolással.
A másik csomópontban inkább a társadalmi vonatkozásokra és az igazságszolgáltatás rendszerének nehézségeire támaszkodó, illetve azokat az érvelésbe beemelő kritikák állnak. Eszerint – írja a témában relevánsnak számító Vera Institute of Justice jelentése – a bebörtönzöttek 62 százaléka olyan, aki képtelen megfizetni a kiszabott óvadékot. Sokan közülük hetekre, hónapokra is rács mögé kerülnek addig, míg ügyük tárgyalására várnak.
Az amerikai adófizetők pedig naponta 38 millió dollárt költenek – akaratlanul is – az ilyen személyekkel kapcsolatos költségekre.
A vizsgálatok rámutatnak arra is, azok között, akik képtelenek kifizetni magukért az óvadékot, igen magas a szegényebb társadalmi rétegekbe tartozó, illetve a színes bőrűek aránya.
Az adatok szerint, az óvadék átlagos mértéke 10 000 dollár volt az elmúlt években.
Beszédes hirdetés az egyik óvadékügynökségtől - ezeket már tiltja a keresőóriás:
A készpénzfizetéses óvadék intézményéről megfogalmazott kritikák szerint, igen gyakori, hogy a legszegényebbek esetében vagy maguk adósodnak el, mégpedig az ügynökök illetve az azok mögött álló táraságok irányába, vagy pedig családjuk tagjai lehetetlenülnek el akkor, amikor összedobják a bíróság által kiszabott összeget a szabadlábra helyezésért. Ez pedig – állítják – egyrészt állandósítja a szegénységet ezekben a társadalmi rétegekben, másrészt nagyobb eséllyel tereli azokat is a bűnelkövetés irányába – hogy javítsanak anyagi helyzetükön –, akiket esetleg alaptalanul vádoltak meg valamilyen cselekmény elkövetésével.
Az intézmény megtartása mellett érvelők - például az óvadékügynökök egyes szakmai szövetségei - ugyanakkor azt mondják: a koncepció célja az, amit az állam is szeretne elérni, vagyis hogy a vádlott jelenjen meg tárgyalásán. Ők maguk pedig végső soron ezért a célért tevékenykednek, tehát indokolt a gyakorlat életben tartása. Ehhez a vonatkozáshoz kapcsolódik két közgazdász tanulmánya is, melyre az óvadékügynöki munkát pártolók gyakran hivatkoznak. Alex Tabarrok és Eric Helland úgy találtak, 28 százalékkal csökken annak esélye, hogy köddé váljanak azok a szabadlábra helyezettek, akikért óvadékügynökök tették le a kiszabott összeget.
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
