Gyöngyhalászat van, hivatalos nyelv nincs a világ második Észak-Koreájában

St. Mary's Catholic Cathedral on Harnet Avenue, Asmara, capital of Eritrea, Africa

A kontinens történetének egyik legvéresebb konfliktusa zárulhat le Afrikában, azzal, hogy keleti térségének két, különösen szegény országa, a napokban aláírta a fegyveres harcokat lezáró békemegállapodást. Etiópia és az alig pár évtizedes függetlenségre visszatekintő szomszédja, Eritrea, eredetileg egy területi vita miatt bonyolódott egymással harcokba. Az elhúzódó ellenségeskedés közben szomszédaikkal is hol rosszabb, hol jobb viszonyt alakítottak ki, melynek részbeni oka az volt, hogy a felek - külső támogatókat keresve - egymást, illetve ellenlábasuk szövetségeseit vádolták terrorizmus finanszírozásával. A szokatlanul gyors, nyáron indult békefolyamat mostani mérföldköve után felmerül a kérdés: elérkezett-e az esélye annak, hogy a világ - Észak-Korea után - második legelzártabb, egyben a világ egyik legszegényebb országa is a békés prosperálás útjára lépjen?

Eritrea és Észak-Korea összehasonlítása azért is került elő újra a nemzetközi sajtóban és a politikai párbeszédekben, mert az Etiópiával elindult, gyors békefolyamatok a Koreai-félszigeten is zajló folyamatokat idézhetik, legalábbis néhány vonásukban.

Bár ott a két Korea - és az északi rezsim USA-val kötendő - békéje még hátravan, de Kim Dzsongun országa - állítása szerint - "jelentős és visszafordíthatatlan" lépéseket tett bizonyos atom- és rakétakísérleti telepeinek leszerelésében az elmúlt hetekben-hónapokban. Mindez azért is figyelemre méltó, mert Észak-Korea esetében az egész államiság egyik alapját jelentette az USA-val és a déli szomszéddal való szembehelyezkedés.

A Dolce Vita gyára a fővárosban: a kevés eritreai exportáru közé tartoznak a textíliák Forrás: AFP/Jenny Vaughan

Itt ténylegesen is rengeteg emberéletbe került az, hogy az apáról fiúra öröklődő diktatúra hosszú évtizedek alatt, ennek a célnak alárendelve az erőforrásokat, a propaganda kommunikáció mögött vélhetően keserves kínlódással, de összerakta atomfegyvereit. Kim Dzsongun pedig nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ezt az egészet egy tollvonással hajlandó semmissé tenni a béke érdekében - azaz épp olyan gyorsan, ahogy hosszú évek háborúskodása után Eritrea és Etiópia kibékülni látszik,

rohamtempóban, miközben keresik az azonnali gazdasági együttműködés lehetőségeit is.

Észak-Korea esetében pedig szintén tanúja lehet a külvilág egy óvatoskodó, kontrollált, de mégiscsak létező gazdasági nyitásnak, a merev szabályokon való lazításnak.

Egyre megbecsültebb nők, egyre üldözöttebb vallási kisebbségek

Többek között a BBC ír arról, hogy Eritrea társadalmával kapcsolatban igen gyakori az a felfogás, hogy a törzsi berendezkedés öröksége miatt, működése nagyon férfiközpontú, ahol a nőknek alárendelt szerep jut.

Való igaz, az ország etnikai összetétel alapján több nagy csoportra bontható.

A legtöbben (kb. 50 százalék) a tigrinyák vannak, akiket a tigrék, az afarok és más csoportok követnek.

Az etnikai és nyelvi sokszínűség képviselői pedig egy olyan országban élnek együtt, melynek nincs hivatalos nyelve.

Ezt a rezsim ugyanis az állampolgárok ügyének tekinti, az alkotmányban pedig

minden nyelvet egyenrangúnak nyilvánít.

Így bár afféle félhivatalos státuszban a tigrinya az elsődleges nyelv (az etnikai többség miatt), de a gyakorlatban mindenki úgy érteti meg magát, ahogy tudja, ahogy akarja.

Így más helyi nyelvek mellett jelen van az arab egy-egy változata, és - a második világháborús brit befolyás kapcsán - az angol is.

Ezekben a közösségekben viszont óriási változások zajlottak le az 1990-es évektől kezdődően, részben az ENSZ fejlesztési programja révén. A szemléletváltás pedig jelentős: Eritrea büszke arra, hogy nemzetgyűlésében 22 százalék a nők aránya, és a kormányban három nő miniszter van.

Nem ilyen toleráns ugyanakkor a kormány a vallási közösségekkel szemben.

Eritreai farmer a földjén Forrás: AFP/Nicolas Germain

Az ország fele eredendően iszlámkövető, a másik fele keresztény (jellemzően az etiópiaiból kivált ortodox egyházhoz, illetve a római katolikus szervezethez tartozóan), de a lakosok békében megférnek egymással. Aszmara azonban tűzzel-vassal üldöz minden ezektől eltérő csoportosulást, felekezetet, sőt, állítólag a törzsi hagyományok követőit is.

A Forbes arról ír, hogy ilyenek tagjait előszeretettel dugják bármiféle ítélet nélkül börtönbe, tehervagonokba, ahol embertelen körülmények között, meghatározatlan ideig raboskodnak. Az ország törvényei közül lényegében hiányzik a vallási egyenlőséggel foglalkozó, 2002 után pedig kötelező regisztrációt vezettek be a felekezeti hovatartozás kapcsán - ekkor erősödtek fel az üldöztetések.

Észak-Korea szintén nem nevezhető vallásilag engedékeny államnak, hiszen a pártállami ideológia - és személyesen Kim Dzsongun - azt is nehezen viseli, ha a karácsony szelleme átkopogtat a demilitarizált zónán.

Hasonló menekülés, eltérő szankciók

Eritrea egy nem túl hízelgő lista élén áll: a vonatkozó adatok szerint - írja az Economist - 2014 és 2016 között az afrikai országok közül innen érkeztek a legtöbben Európába.

Ezzel az ország a világ leggyorsabban kiürülő országa címet is elnyerte.

Nincsenek pontos adatok arról, hány eritreai él most külföldön, számuk több százezerre tehető. Egy részük legálisan, külföldi munkavállalóként, egy részük illegálisan van jelen más államokban.

Az ország engedély nélküli elhagyásának hasonló a gyakorlata, mint az Észak-Koreában látható szökési kísérleteknek: az eritreaiak egyes hírek szerint olykor naponta százasával próbálnak lelépni országukból - gyakran a lezárt szudáni határon -, annak ellenére, hogy a katonák és a határőrök tűzparanccsal rendelkeznek a szökevények esetében. Észak-Korea határvédőit pedig szintén nem kell félteni, ha arról van szó, hogy bármi áron, de meg kell állítaniuk a disszidenseket.

Aszmara látképe Forrás: AFP/robertharding/Michael Runkel

Igaz az is, hogy mindkét ország a nemzetközi normákat és megállapodásokat sértő magatartásai miatt, ENSZ-szankcióktól sújtott. Lényeges különbség ugyanakkor, hogy míg a Kim-rezsim ellen ez átfogó retorziókat jelent, melyek következményeit a lakosság is elszenvedi, addig Eritrea esetében fegyverembargóról van szó, amit akár viszonylag rövid idő alatt fel lehet oldani most, hogy befejezték a torzsalkodást Etiópiával.

S van még egy lényeges, hadászati jellegű különbség: Eritreának nincs atomfegyvere. Bár térségében megkerülhetetlen a szerepe - legalábbis egyaránt hozzá tud járulni a stabilitáshoz és annak leépüléséhez is -, főként a szárazföldi alakulatokra épülő fegyveres ereje a 100-110 ezer főt (plusz tartalékosok) számláló haderő ellenére sem olyan erős, ami nagyobb, esetleg a nyugati világ valamely országával vívott konfliktus esetén, nagyon komoly fenyegetést jelentene.

Az eritreai nafka, a címlet hátoldalán a növényről készült rajzzal Forrás: AFP/robertharding/Michael Runkel

Étel nem, csekkek igen

Tény ugyanakkor, hogy az országban egypártrendszer van, ellenzéki erők nem működhetnek ott. Most, hogy a béke időszaka várható, egyesek kifejezik reményüket, talán végre sor kerülhet az 1997 óta halogatott választásokra, és a most 72 éves Iszajasz Afeverki hajlandó egy, a nyugati világrend értékei szerinti demokratikus elmozdulásra országával.

Sokak szerint ez valószínűtlen.

Az idős vezető ugyanis állítólag meggyőződéssel vallja, hogy személye nélkül az ország összeomlik, és Eritrea jövőbeni boldogulása továbbra is az ő kezében van.

Textilgyár Forrás: AFP/Jenny Vaughan

Előfordul, hogy a pénzhiány enyhítésére a kormány bevonja polgáraitól a náluk lévő valutát, és készpénzt helyettesítő eszközökre áll át. Legutóbb 2015-ben történt ilyen, akkor 3000 nafka (200 dollár) fölött csekkekkel kellett Eritreában szinte minden tranzakciót megoldani.

Mindezt csak tetézi az állandó élelmiszerhiány, amelyet az utóbbi aszályos évek csak tovább erősítenek.

Ilyenkor - hasonlóan az észak-koreai gyakorlathoz - élelmiszer-beszolgáltatásra kényszerítik az embereket, akik jellemzően terményüket később soha nem látják viszont.

S van még egy vonatkozás, ami erősíti a párhuzamot az ázsiai országgal: egyes jelentések szerint, Eritreában is előszeretettel alkalmazzák az állampolgárokkal szemben a kényszer-, illetve a gyerekmunkát akkor, amikor arra a döntéshozók szerint szükség van.

Szabad az internet, csak a sajtó nem

Meglepő ugyanakkor, hogy bár az országban kizárólag állam felügyelte médiumok működhetnek, az internet szabad, lényegében korlátozás nélkül elérhető, ami Észak-Korea esetében biztosan nem igaz. Bár ehhez hozzá tartozik, hogy infrastruktúrája még afrikai viszonylatban is rendkívül gyenge, főként Aszmarában vannak jobb minőségű kapcsolatok, ahol már néhány internet kávézóval is lehet találkozni. Külföldiek ugyanakkor csak engedéllyel vásárolhatnak SIM-kártyát az országban, az eritreai fejletlen telefonhálózaton pedig semelyik külhoni vállalat nem nyújt szolgáltatást, illetve a hálózat sem kapcsolódik másikhoz.

Hosszú menetelés kezdődhet a jó hírnév felé

Etiópia és Eritrea vezetői nemrégiben az etióp újévet is közösen ünnepelték. Eritreától eltérően Etiópiában nem a Gergely-naptárt, hanem a nyugati világban a XVI. századig használt Julián-naptárhoz hasonló időszámítást alkalmaznak, és emiatt itt szeptember 11-én lépnek a 2011. évbe.

Az etióp kalendárium szerint egy év 13 hónapból áll.

Az idő mérése is eltér a megszokottól az Afrika szarván található országban: a napok nem éjfélkor, hanem pirkadatkor kezdődnek.

PM Abiy Ahmed and President Isaias Afwerki are visiting Bure Front along Ethio-Eritrea border to celebrate the New Year with members of the Ethiopian & Eritrean Defense Forces following the full normalization of the relations between the two countries. #Ethiopia#Eritreapic.twitter.com/Z9C4QkNsPM

— Fitsum Arega (@fitsumaregaa) 2018. szeptember 11.

Sokan ezeknek a szimbolikus eseményeknek éppúgy nagy jelentőséget tulajdonítanak, mint a gazdasági együttműködés beindításának, nagy reményeket fűzve a mostani békével kezdődő időszakhoz. Biztató előjelnek látják azt, hogy a kormány hajlandóságot mutat a sorkatonai szolgálat idejének csökkentésére, és az egyre nagyobb külföldi nyomás megnyithatja az utat a gazdaságban a magánszektor számára is.

Ha ezek teljesülnek, Eritrea eltérő és akár gyorsabb fejlődési útra is léphet Észak-Koreánál.

Mindazonáltal - teszik hozzá - még sokat kell dolgoznia azért, hogy vitatott, de nem megalapozatlan ragadványneve lekopjon róla.