Karácsonyra vasutat kap a két Korea

Újrateremtené a közúti és a vasúti állandó összeköttetést egymás között a két Korea. A félsziget két állama között az idén nagyobb sebességre kapcsolt közeledés egyik jele az, hogy már októberben magas szinten tárgyaltak vezetőik arról, mikor indítják el az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb közös projektjét.

Már októberben megszellőztették, hogy valamikor novemberben vagy decemberben jelenthetik be hivatalosan a felek, hogy közös vállalkozás keretében újítják meg Dél- és Észak-Korea között a vasúti összeköttetést, valamint az úthálózatot.

Most pedig - jelenti egy dél-koreai lap - úgy tűnik, megvan az időpont is.

December 26-ra a hírek szerint nagyszabású ünnepségsorozattal készülnek a félszigeten. Ez egyszerre szolgálja a fejlesztések új fejezeteinek bejelentését, egyúttal megemlékezés is a tíz évvel korábbi, hasonló kezdeményezésekről.

A rendezvénynek, illetve a közös vállalkozásnak nyilvánvalóan óriási szimbolikus és gazdasági jelentősége van a két Korea számára.

Nem véletlen - hívja fel arra a figyelmet az Asia Times -, hogy a szöuli vezetés az országrészek újraegyesítésének minisztériumára bízta a decemberi események részleteinek kidolgozását. A közös vasútfejlesztési projekt fontos előzménye az is, hogy nyár végén a két Korea - az USA figyelő tekintetétől kísérve - megállapodott arról, hogy a déli országrész szakemberei felmérik Észak vasúthálózatát. A hírek szerint a nyugati térséggel októberre, a keleti régiók állapotfelmérésével novemberre készültek el.

A Gyeongui-vonal, a demilitarizált zónán áthaladó összeköttetés Forrás: Shutterstock

Kis koreai vasúttörténet

Észak-Koreában két fő vasúti vonal van, melyek alapjait még a japánok építettek, kolonizációs kísérletük idején, 1910 és 1945 között. A nyugati régió vasúthálózata Kína és Mongólia hálózatára, a keletié az orosz transz-szibériai hálózatra, és azon keresztül Nyugat-Európa irányába csatlakozik.

A két vasútvonalat Észak-Korea egyszer már összekapcsolta, méghozzá 2006-ban és 2007-ben, az után, hogy az 1950-es években a háború után megszakadt az állandó összeköttetés.

Az ENSZ becslése szerint akkor

141 millió dollárt (ez akkor kb. 38 milliárd forintnak felelt meg) költöttek erre.

Ugyanakkor valósult meg egy nagyobb úthálózat-fejlesztés a demilitarizált zóna körül, Dél-Korea pedig újabb vasúti megállókat létesített a két Koreát elválasztó övezet környékére.

Mindazonáltal a délről induló járművek sem síneken, sem közúton nem hatoltak be messzi távolságokra az északi területre. A demilitarizált zónát a Gyeongui-vonalon lehet megközelíteni, Szöulból az elválasztó övezetig, Dorasan állomásáig. Ám ennek forgalmába még az Egyesült Államok is beleszól, különösen, ha délről induló szerelvény lép be a demilitarizált zónába, északi irányba, Keszong fele.

A nyugati régióban a közlekedés csak a keszongi ipari parkig engedélyezett, keleten pedig a két Korea közötti turizmust előmozdító Kumgang-hegyi komplexumig, ami alig 10 kilométerre van a demilitarizált zónától.

Ráadásul a közlekedés nagyon hamar le is állt. 2008-ban a lappangó ellentétekhez az adott konkrét indokot, hogy egy északi katona egy véletlen balesetnek minősített esetben lelőtt egy dél-koreait. Ekkor zárt be a turisztikai központ, míg a közös ipari parkra 2016-ban került lakat a növekvő politikai feszültség következtében.

De mit is találhattak most a vasúti műszaki ellenőrök a két Koreát elválasztó, demilitarizált zóna túloldalán?

A beszámolók szerint nem sok jót.

Lesz tennivaló Északon

Lerobbant sínhálózatról, romosodó állomásokról és nyilvánvalóan üzembiztonsági szempontból elégtelen infrastrukturális körülményekről számoltak be. Ezeket az értesüléseket megerősítette egy külföldi újságíró beszámolója is, aki megkapta az engedélyt, hogy vasúton járja be az északi országot. Tájékoztatása szerint, különösen az északkeleti térségben aggasztó a vasút minősége, elhagyatott mellékvonalakkal és romló állomásépületekkel.

Mindehhez pedig a Rjongcshon-incidens szolgálhat borús mementóként.

A 2004-ben történt katasztrófában hatalmas robbanás rázta meg a várost, melynek oka és körülményei a mai napig tisztázatlanok. A legvalószínűbb feltételezés szerint, két, robbanóanyagokkal megrakott vonat ütközött össze az állomáson, melyek rakományukat valószínűleg egy közeli csatornaépítési projekthez szállították. De feltételezések szóltak arról is, hogy egy ismeretlen erő szabotázsakciója áll a háttérben.

Bárhogy is, a dél-koreai jelentések arra hívják fel a figyelmet: Észak-Korea láthatóan vajmi keveset tett az elmúlt tíz évben azért, hogy fejlessze, vagy legalább szinten tartsa saját vasúthálózatát, noha a pletykák szerint Phenjan nem is olyan régen még saját golyóvonatról álmodozott, japán és dél-koreai mintára.

Inter-Korean railway link gets on track https://t.co/7YYrMTbukApic.twitter.com/j6jW97CuJ5

— Reuters TV (@ReutersTV) 2018. november 30.

A vasút ügye most viszont kiemelt fontosságú lehet az első számú vezető, Kim Dzsongun számára is, aki egyre hangsúlyosabban kommunikálja azt, hogy az ország gazdasági növekedésének biztosítását tartja első számú feladatának mostantól.

Ám valamennyi szakértő egyet ért abban, az északi állapotokat látva, át kellene gondolni a vasútfejlesztési prioritásokat. Többen közülük azt javasolják, mielőtt egységesülő vasúthálózatról gondolkodnának a félsziget kapcsán az ezért felelősök, előbb az északi hálózat modernizálását kell elvégezni. E nélkül ugyanis nem lehet sikeres az összeköttetés sem.

Dél-Korea számára miért lehet érdekes a közös vasúti projekt?

Egyes vélekedések szerint a december 26-i napnak inkább szimbolikus jelentősége van a két ország életében, és korántsem biztos, hogy - fogalmaz a dél-koreai lap - ezen a napon ténylegesen is zöld utat kapnak a kivitelezési projektek.

Mindazonáltal a szimbolikus tartalmak mellett Szöulnak jól felfogott érdeke fűződik a vasúti és a közúti közlekedés fejlesztéséhez az északi országrészben. Dél-Koreának ugyanis jelenleg nincs közvetlen vasúti kapcsolata Eurázsiával.

Az csak Észak-Koreán keresztül valósulhat meg.

Illusztráció Forrás: Shutterstock

Ha viszont ez létrejön, úgy a déli vállalatok számára új szárazföldi áruszállítási utak nyílnának meg a kontinens belseje, sőt, Európa irányába is. Arról nem is beszélve, hogy a minden bizonnyal hatalmas észak-koreai vasúti fejlesztések munkát és bevételt jelenthetnek az abban érdekelt cégek számára. Ha állandó, jó minőségű vasúti kapcsolat épül ki Északon át Kína és Oroszország irányába is, az minden bizonnyal az ország turisztikai forgalmát is növelné.

S hogy milyen vonatok futhatnak majd a latorállam földjén, ha vasúthálózatát sikerül rendbe tenni déli segítséggel?

"Sokan pletykálnak arról, hogy Észak-Korea nem mást, mint a KTX-et, a déliek golyóvonatát szeretné látni saját hálózatán"

- mondja Yang Moo-jin, a szöuli Észak-Korea Tanulmányok Egyetem professzora.

Ennél azonban sokkal inkább közelebb állhat a valósághoz az, hogy az északiak a hagyományos vasúthálózatuk korszerűsítését szeretnék az együttműködés keretében megoldani - teszi hozzá a szakértő.

Az pedig biztosra vehető, hogy még az összeköttetés gyors megvalósítása mellett sem várható a kereskedelmi forgalom gyors felfutása. Egyes kommentárok megjegyzik: legyenek bár a jövőben mégoly korszerű vasúti vonalak is a félszigeten, amíg a kereskedelmi szankciók érvényben vannak, addig a nemzetközi közösség, és különösen az USA figyelme miatt, inkább csak jelképes áruforgalom bonyolódhat a két országrész között.