„Most, hogy elkezdtük felszámolni az élelmiszer-hulladékot és a műanyaghulladékot, el kell kezdeni a divathulladékkal is foglalkozni és véget kell vetni a fast fashion hóbortnak" – nyilatkozták a Környezetvédelmi Bizottság képviselői, akik javaslatukban kifejtették, hogy elsőnek kicsiben kezdenék az adózást, vagyis
ruhadarabonként egy penny lenne a plusz költség.
Számításaik szerint ez évente 35 millió font bevételt jelentene, amiből jótékonysági akciókat és az újrahasznosítást finanszíroznák.
A korábban már bevezetett műanyagzacskó adóhoz – amit a lakosság alig vett észre – hasonlóan kívánják bevezetni az új adónemet a szigetországbeli cégeknél. Ráadásul ugyan így többe kerülhetnek majd a ruhák, azonban az emberek vélhetően nem új termékeket fognak vásárolni, hanem a javításukra koncentrálnak.
Például
az ismert brit divatcég, a Marks & Spencer teljes hírneve is a tartós ruhák eladásán alapult,
de úgy tűnik, ez a koncepció kikopott a divatiparból, amit felváltott a gyors és olcsó, ám nem tartós ruhadarabok viselése – ezen a felfogáson kíván változtatni a bizottság.
„Az elmúlt 15 évben a ruhagyártás megduplázódott, ugyanakkor az idő, amíg viseljük, mielőtt kidobnánk drasztikusan csökkent"
– fejtette ki Francois Souchet, a Make Fashion Circular vezetője a Thomson Reuters alapítványnak.
Évente félmillió tonna műanyag mikroszál mosódik ki a ruhákból, ez több mint 50 milliárd műanyag palacknak felel meg, ami rendkívüli módon növeli az óceánok szennyezettségét.