Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az évenkénti produkciók számát tekintve már Nigéria áll a dobogó második helyén, az indiai „Bollywood”, azaz a szubkontinensnyi ország filmipara után. A nyugat-afrikai ország moziját – ahogy gyakran nevezik: Nollywoodot – globálisan is az egyik leginkább ígéretes helyszínnek tartják, már legalábbis a mozi jövőjének gazdasági szempontjait illetően.
Éppen ezért nem meglepő, hogy olyan szórakoztatóipari óriások fontolgatnak ott további befektetéseket, mint a Netflix, a francia hátterű Canal+, vagy épp Kína egyik legnagyobb vállalata, a StarTimes, számol be a lehetséges invesztorok ottani találkozójáról a Japan Today. A nagyvállalatok képviselői Nollywood vezető rendezőivel és politikusokkal tárgyalnak arról, hogyan lehetne az évente már most is 2500 filmet gyártó nyugat-afrikai moziuniverzmuból még többet kihozni. Hiszen – emeli ki valamennyi elemzői kommentár – ennél jobb produkciós számokat csak Bollywood, India filmipara tud felmutatni.
A nigériai – és az afrikai – filmgyártásnak hosszú története van, melynek egyik sommázata lehet az, hogy Nigéria elsősorban a rendkívül olcsó, nagy tömegben gyártott, ám a világ filmes élmezőnyébe lényegében soha be nem kerülő filmekkel alapozta meg szárnyaló filmiparát. Kultúrtörténeti értelemben, a nigériai mozi lényegében a mozgókép születésével egyidős: már 1903-ban rendeztek filmvetítéseket az országban, igaz, ezeken nyugati, akkori alkotásokat, szkeccseket, tudósításokat lehetett megtekinteni. Ott forgatott filmekről a gyarmati időkből lehet beszélni – 1926-ban szerepeltek először nigériaiak filmen –, de igazi filmiparról csak a függetlenedés utáni évektől, 1960-tól kezdődően van szó. Ezután a helyi forgalmazásra készült filmek gyártása megerősödött, majd az 1980-as évektől 2010-ig tartó időszakban az ország az otthoni, VHS-alapú mozizás virágkorát élje.
Nigériában 2004-ben már naponta 4-5 film forgott, és a kazettás otthoni videózás még akkor is nagyon népszerű volt, amikor a világ többi része új formátummal, a DVD-vel ismerkedett. A nigériai film- és televíziós kultúrának óriási hatása volt – és van – a kőolajban gazdag ország mindennapjaira. S bár a közel 200 millió lakosú országot napjainkban is számos társadalmi és gazdasági ellentmondás feszíti – többek között a szakadék szélesedése a vékony elit és a szegényebb rétegek között –, a filmgyártás töretlenül fejlődött, és az elmúlt években már a globálisan meghatározó vállalatok érdeklődését is felkeltette.
De milyen filmeket gyártott Nigéria eddig?
Röviden: kevés kivételtől eltekintve, rendkívül alacsony, pár ezer dolláros büdzséből, néhány nap alatt leforgatott és megvágott, általában gyenge kép- és hangminőséget adó darabokat. Ez biztosítja a filmgyártás viszonylagos jövedelmezőségét, és azt, hogy mára mennyiség tekintetében a világ élvonalába lépett Nollywood.
Ezeket a filmeket viszont nagy mennyiségben, televíziós forgalmazásra, illetve a VHS-korszak sajátosságaira szánva állította elő a filmipar. Másképp fogalmazva: Nigéria azért tudja az említett, elképesztő mennyiségű filmet szállítani évente, mert profitrátája és gyártási költségei rendkívül alacsonyak, és meg sem közelítik az amerikai vagy akár az indiai szintet.
A Bloomberg idén májusban megírta, a 2016-os adatok alapján, Nigéria filmipara alulról ostromolja a 700 millió dollárt, úgy, hogy évente 5-7 százalék körüli értékben növekszik.
Ehhez képest az IMF akkori jelentése a többszörösére,
7,2 milliárd dollárra teszi Nollywood éves gazdasági teljesítményét.
Ez a nigériai GDP nagyjából 1,5 százalékának felel meg.
Az ágazat több mint 1 millió embert foglalkoztat közvetve vagy közvetlenül, és ezzel
a második legnagyobb foglalkoztatási szektor a mezőgazdaság után.
Ezzel jelentősen hozzájárul a művészeti, szórakoztatóipari és rekreációs szolgáltatásokat nyújtó szektor növekedéséhez, melyet a PricewaterhouseCoopers 2017-es jelentésében 2,3 százalékra számolt.
Ugyanakkor a részletesebb, korábbi, ám a tendenciákat jelző adatok jól mutatják, milyen elképesztő távolságban van a világ második legproduktívabb filmgyártása a világ kereskedelmi filmpiacát meghatározó amerikai filmipartól:
Mégis, a nigériai filmipar termékei megkerülhetetlen részét képezik a kortárs populáris kultúrának, és a mozitermek híján folyamatosan pörgetik az otthoni mozizás, a DVD-nézés és a kalózmásolatok terjesztésének világát.
A válasz a kérdésre röviden: két dolgot, pénzt és emelkedő művészi színvonalat. E két vonatkozás az, ami valódi álomgyárat csinálhat az ország filmiparából.
A kínai Hszinhua idén áprilisban arról írt, a szintén látványos erősödést produkáló Kína keresi a lehetőségeket arra, hogyan tudnának úgy befektetni a nigériai filmbizniszbe, hogy az kölcsönösen előnyös legyen a két országnak. Segun Arinze, Nollywood vezető színésze és a színészek céhének volt elnöke ennek kapcsán azt mondta, Nigéria moziipara nyitott és várja a külföldi befektetőket – erre ugyanis feltétlenül szükség van ahhoz, hogy a szektor magasabb üzleti és esztétikai szintre léphessen a közeljövőben.
Az pedig egyértelmű, hogy érdeklődésben nincs hiány.
A Netflix már 2016-ban megjelent az országban, ahol – legalábbis úgy tűnik – az alacsony internetes ellátottság lefaragása is fokozatosan megindult, ami elengedhetetlen a társaság üzleti koncepciójának érvényesüléséhez. A cég egyébként tavaly ősszel mutatta be első, ottani gyártású filmjét, a Lionheart-ot, ami sikert aratott a kritikusok körében, és rangos filmfesztiválon is méltatták. Idén pedig egy ottani gyártó, az EbonyFilms tudta értékesíteni a szolgáltató számára a Chief Daddy című vígjátékát, amely annyira megtetszett az amerikai cég döntéshozóinak, hogy felvették globális kínálatukba.
A box office bevételek 36 százalékkal nőttek 2017-ről 2018-ra, 17,3 millióról 23,6 millió dollárra
– mondja Chijioke Uwaegbute, a PwC nigériai, filmiparral foglalkozó szakértője. Ez azt mutatja, hogy Nigériában is megjelentek azok a filmes trendek – sztáriparral, kiemelt produkciókkal, marketinggel –, amelyek a nyugati – és egy ideje a távol-keleti – filmvilágot jellemzik. Jó példa erre a Weeding party 1-2. című filmek, melyek
2016-ban és 2017-ben 2 millió dollárnak megfelelő bevételt termeltek az ottani – igen csekély vászonszámmal működő – piacon.
Ezek a – nem kizárólagos – példák a másik vonatkozásra mutatnak rá, ami miatt Nigéria filmiparában egyre többen látnak potenciált. Bár a kommentárok szerint az Oscar-díj még nincs elérhető közelségben, de Nollywood látványos minőségi javulást ért el az utóbbi években. Már nem, vagy nemcsak a filléres, leginkább félamatőr filmekre emlékeztető, a nyugati igények szerint túl alacsony színvonalat jelentő darabok futószalagszerű szállítója, hanem olyan alkotók és műhelyek országa, ahol művészi szempontból is komolyan vehető darabok készülhetnek. Ezt a hatást egyébként felerősítheti – és a nollywoodi filmek iránti érdeklődést növelheti globálisan is –, hogy a közelmúltból a Fekete Párduc című, amerikai szuperhősfilm fekete főszereplőivel és kitalált afrikai királyságával, Wakandával, Nyugaton hatalmas anyagi siker lett, igazolva, hogy van érdeklődés a moziközönség körében Afrika iránt. A film Nyugat-Afrikában is – ottani mércével mérve – kasszát robbantott.
Mindez pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy Nigéria – és más afrikai országok is – lehetőséget kaphat arra, hogy hamarosan saját történeteit, kulturális rekvizítumait, mitológiáját és meséit is bemutassa a világnak. Nemcsak saját hazájában – a tervek szerint jövőre két új filmszínház is nyílik külföldi befektetésből –, hanem külföldön is.
Természetesen nem Nigéria az egyetlen ország a kontinensen, ahol komoly filmipar működik. Algériának, Egyiptomnak éppúgy megvannak a maga gyártói hagyományai, mint például a nem éppen mozijairól híres Szomáliának. Egyiptomban például 1986 óta több mint 4000 film készült, ami az arab világ (illetve az ide sorolt országok) gyártásának háromnegyedét jelenti.
A film- és szórakoztatóipar pedig az egyik leggyorsabban növekvő ágazat a kontinensen, amely
a 2010-es évek első felében 5 százalékos átlagos bővülésnek indult.
Nigéria mellett a másik jelentős filmgyártó ország Dél-Afrika, amely szintén gyártási kapacitásával és helyszínbiztosításával tűnik ki a többi állam közül – valamint a Netflix népszerűségével, az előfizetők száma ugyanis a Statista friss adatai szerint világviszonylatban is kiemelkedően nőtt az országban 2017-ben, a szolgáltató piacra lépése után:
Ha pedig helyszínbiztosítás: a filmesek körében egyik leginkább kedvelt afrikai ország Marokkó, ahol nem pusztán az olcsó munkaerő és a jól képzett szakembergárda áll rendelkezésre, hanem az Atlasz Filmstúdió, Északnyugat-Afrika egyik legfontosabb filmgyártó bázisa. Annak környéke pedig tele van izgalmasabbnál izgalmasabb helyszínekkel, melyek számos nagyszabású vagy épp művészi igényű film kulisszájául szolgálhatnak. Az Origo ebben a cikkében például egy ősi magtárról írt Marokkóban, ahol olyan filmeket forgattak részben vagy egészben, mint a Krisztus utolsó megkísértése, a Nagy Sándor, vagy épp a Mennyei királyság.
