Bár az olaj világpiaci ára jövőre felmehet a hordónkénti 60 dolláros szint fölé, az energiaárak összességében (beleértve a földgázt is) valószínűleg stagnálni fognak – derül ki az S&P Global Platts éves jelentéséből. A szakértők kiemelték, már idén is érezhető volt, hogy a kínálati oldalon az extrém időjárási jelenségek komoly hatást gyakoroltak.
Az Egyesült Államokban például áradások zavarták meg a piacot, míg Indiában a kései monszun forgatta föl a keresletet.
Annak ellenére, hogy jövőre a világgazdaság jól teljesíthet, köszönhetően a gyengébb dollárnak és a javuló amerikai-kínai kapcsolatnak, az időjárási tényezők mégis súlyos hatást gyakorolhatnak az energiapiaci nyersanyagok piacára – derül ki az elemzésből.
Az extrém hőség és hideg például komoly kilengéseket eredményezhet a keresletben, miközben a teljes globális energiafogyasztás bővülni fog. A monszunok, az áradások, valamint a szárazság pedig a kínálati oldalt boríthatják fel, aminek általános hatása lehet a gazdasági aktivitás egészére.
A jelentés emellett hangsúlyozta, a geopolitikai kockázatok – például az Irán elleni amerikai szankciók – szintén jelentősen befolyásolhatják az olajpiac alakulását 2020-ban.
Az S&P Global Platts úgy számol, hogy
2020-ban a globális olajkereslet napi 1,2 millió hordóval bővül majd, szemben a 2019-es 0,95 millió hordóval.
Növekedés várható a világ minden táján, leszámítva Nyugat-Európát és Japánt.
Az olajár alakulását emellett olyan tényezők alakíthatják, mint az OPEC és szövetségeseinek kitermelés-csökkentése, illetve az új előírások a globális hajózási szektorban (IMO 2020). Az utóbbi hatásai márciustól májusig futhatnak csúcsra, és alapjaiban befolyásolhatják 2020 első felének árfolyammozgásait.
Mindezek eredményeként a nemzetközi benchmarknak számító Brent olaj hordónkénti árfolyama felmehet 65 dollár fölé, majd az év végére visszaeshet egészen 60 dollárig.
Az amerikai WTI olaj az év első felében áttörheti a 60 dolláros árfolyamot, mielőtt visszaesne 55-60 dollárig.
A geopolitikai kockázatok oldaláról az Irán elleni amerikai szankciók fejthetnek ki igazán jelentőst hatást. Az elemzés szerint ugyanis nagyon valószínűtlen, hogy az USA enyhítené a szigort a novemberben esedékes amerikai elnökválasztásig. Emellett a kínálati oldalon érezhető zavarokat okozhatnak a Líbiában, Irakban és Nigériában fellépő negatív kockázatok.
Áttérve az Egyesült Államokra, az látszik, hogy az USA palaolaj-kitermelése elkezdett lassulni, ahogy a vállalatok egyre nehezebben tudnak megfelelő profitot termelni a jelenlegi árak mellett.
Ennek ellenére az USA továbbra is világelső lehet a kitermelés-növekedésben, és 2020-ban napi 1,3 millió hordóval fokozódhat a kibocsátása.
Ezzel pedig az USA hazai kitermelése, évtizedek óta először, meghaladhatja a hazai fogyasztást. Mindazonáltal a világ legnagyobb gazdasága így is importál majd olajat 2020-ban, noha a palaolaj-export napi 1,5 millió hordóra emelkedik majd – mondják a jelentés készítői.
Ezzel párhuzamosan az OPEC a nemrég kiadott prognózisában úgy számolt, hogy a szervezeten kívüli kitermelés 2020-ban napi 2,17 millió hordóval emelkedik majd. A szervezet jelentése egyébként nem sokkal azután látott napvilágot, hogy az OPEC és szövetségesei megállapodtak, március végéig további napi 500 000 hordóval csökkentik a kibocsátásukat.
Ez a lépés nagyjából napi 1,7 millió hordót fog vissza az olajpiac kínálati oldalán, ami különösen fontos lehet Szaúd-Arábia számára, ahol az állami olajgigász, a Saudi Aramco épp nemrég lépett tőzsdére
– a magasabb olajár pedig megtámogatja az Aramcót.
Következésképpen, az S&P Global Platts jelentése arra számít, hogy bár az energiaárak általában küszködnek majd az emelkedéssel 2020-ban, az olajár élen járhat a drágulásban. A háttérben pedig elsősorban a kínálat emelkedése és az OPEC tartósan nyomott kibocsátása áll majd.