Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Kína a világ legnépesebb és egyben Kelet-Ázsia legnagyobb országa. A több mint 1,4 milliárd főt meghaladó népessége nagy részben az óriásvárosokban tömörül az ország tengerparti vidékén, a nagy folyók völgyében, illetve Dél-Kínában.
A Föld népességének több mint 20 százaléka Kína lakója,
azonban igen egyenlőtlen megoszlásban, mert területileg a hatalmas ország délkeleti harmadában tömörül a lakosság nagyjából 85 százaléka.
A legnagyobb kínai metropoliszok jelenleg a több mint 24 milliós lélekszámú Sanghaj, illetve Peking, Kanton, Tiencsin, Sencsen és Vuhan, amelyek szintén 10 millió főt meghaladó lakossággal rendelkeznek egyenként.
Globálisan tekintve, a világ népességének városokban élő részaránya az utóbbi időben meghaladta az 50 százalékot.
Összességében azonban a jelenlegi 3,9 milliárd körüli városi népesség várhatóan 2050-re 6,34 milliárdra nő. Vagyis a globálisan erre az időszakra prognosztizált, legalább 9,5 milliárd főnek több mint a fele városlakó lesz. Ugyanakkor sok szakértő már most sem támogatja, illetve fenntarthatatlannak tartja a metropoliszok korlátlan növekedését, Kína azonban másként vélekedik.
A nagyvárosokat évszázadokon át egy ország növekedése, fejlődése szempontjából fontos előfeltételének tekintették. A világtörténelemben sokáig a gazdasági siker és a politikai dominancia szempontjából kulcsfontosságúnak tartották, hogy birodalmat lehessen építeni egy város körül, vagy hogy egy országban működjön a kor mércéje szerinti nagyváros. Alexandria Kr. e.200 körül, vagy Róma városa egyértelmű példái ennek.
Részben ez a megfigyelés ihlette, hogy a politikai döntéshozók régóta hangsúlyozzák az urbanizáció, azaz a városiasodás szerepét a gazdasági hatékonyság és növekedés szempontjából.
Az elmúlt néhány évtizedben azonban a világ jelentősen megváltozott. A globális urbanizáció drámai léptekkel halad előre és a legnagyobb városok már túlnyomórészt nem a gazdag országokban találhatók. Sok egymással versengő vagy eltérő nézet van a településszerkezet átalakulásáról és a városok növekedéséről, azonban annyi bizonyos, hogy
a városméret növelésének előnyei nem korlátok nélküliek.
A hatalmas népességnövekedés bonyolulttá teszi az önkormányzatok számára a hatékony városkezelést, ami sokszor - például - nyomornegyedeket eredményez egy-egy nagyváros kevésbé felkapottabb részein. Megfelelő irányítás nélkül pedig a gazdasági dinamizmus meginog, az életminőség romlik és a megavárosok könnyen a bűnözés és a jelentős környezetszennyezés központjává, forrásaivá válhatnak. Példák erre Dél- Amerika és Afrika működésképtelen metropoliszai vagy India nyomornegyedei.
Kína az elmúlt három évtizedben emberek százmillióit urbanizálta, általában többszintes épületek „szupertömbjeiben". A koronavírus-járvány utáni gazdasági helyreállítás jegyében Hszi Csin-ping kínai államfő és környezete most úgy döntött, hogy az ország metropoliszait még hatalmasabbra duzzasztják.
Nézzen bele néhány kínai nagyváros mindennapjaiba - kattintson a képre:
A kínai kormányzat így most javaslatot tett a kulcsfontosságú városok terjeszkedési korlátozásainak enyhítésére, illetve a nem mezőgazdasági földterületek lakó- és kereskedelmi célú átalakítására, hogy ezzel is könnyítsék a Sanghajba, Pekingbe, Kantonba és Sencsen városába költözők letelepedését és regisztrációját.
A hónap elején Sanghaj már be is jelentette az új terveket, illetve azt, hogy hat új elővárost építenek fel a külvárosi kerületekben, egyiküket a Tesla kínai üzeme, a "Gigafactory" körül.
Lu Ming professzor, a Sanghaj Jiaotong Egyetem közgazdászprofesszora, aki a Világbanknál és az Ázsia Fejlesztési Banknál is dolgozott, elmondta: azt tanácsolta a kínai államfőnek, hogy mérlegeljék a várostervezési korlátozások enyhítését a migráció és a gazdasági növekedés ösztönzése érdekében. Ezeken felül javasolta a kulcsfontosságú városok terjeszkedésének elősegítését a városi agglomerációkban, különös tekintettel Sanghajra és a Jangce folyó deltájának környékére.
Kína mintegy 40 százalékos urbanizációs rátája elmaradt azon országok átlagától, amelyekben az egy főre jutó GDP szintén ugyanabban a 10.000 dolláros (kb. 3 millió forint) sávban van. A Covid után a szakpolitikák nagyobb mértékű lazítása elengedhetetlen annak érdekében, hogy az emberek és a beruházások zavartalan áramlása lehetővé váljon"
- írta Lu blogjában.
Ugyanakkor az ambíciózus tervek és lépések nem maradtak kritika nélkül. A kínai egészségügyi szektor képviselői a járványügyi kockázatokra hívták fel a figyelmet, de szavaik eddig üres fülekre találtak. Gao Fu, a Betegségmegelőzési Központ (CDC) kínai vezetője a közelmúltban elmondta ,hogy
a metropoliszok igazi melegágyai lehetnek a jövőbeni járványoknak,
és arra figyelmeztetette a mérnököket és a tisztviselőket, hogy gondolják át a várostervezési stratégiájukat és hagyjanak nagyobb távolságokat a lakótömbök között.
Habár még zajlanak az urbanizációs politikáról szóló egyeztetések, de mindeddig úgy tűnik, hogy a felső vezetők ezúttal a gazdasági növekedést fogják előtérbe helyezni a közegészségügyi kérdésekkel szemben.
