Soha annyi pénzt nem vertek Magyarországon fél év alatt, mint amikor 75 éve bevezették a forintot

Hetvenöt éve, 1946. augusztus 1-jén vezették be Magyarországon az új fizetőeszközt, a forintot. A hiperinflációban vergődő, a háborús pusztításból a kilábalást éppen csak megkezdő országban a pengőt váltó új nemzeti fizetőeszközt tartották az egyetlen lehetséges megoldásnak arra, hogy megvalósulhasson a társadalmi és gazdasági élet újraindulása. De hogyan tudtak annyi új pénzt előállítani a számtalan nehézséggel küzdő országban? Mi volt az új valuta fedezete? Mennyi forintpénz kibocsátását engedélyezték a forgalomba hozatalkor? Mennyivel számoltak egy főre vetítve? Összeállításunkban ismert és kevésbé ismert tényeket, érdekességeket gyűjtöttünk össze a forint bevezetésének háromnegyed-évszázados évfordulója kapcsán, melyet a következő napokban további cikkek követnek a forgalomba hozatal körülményeiről, elfeledett bankókról, vagy épp a legtöbb legendát életre hívó forintérméről az Origón.

Fémhulladékból vertek annyi pénzt, mint korábban soha

Adódik persze a kérdés, hogyan tudták kivitelezni az új pénz bankjegyeinek és érméinek fizikai előállítását a szétbombázott országban? Ez nem volt egyszerű feladat. A bankjegyek nyomására alkalmas speciális papírkészletek eddigre már rég kifogytak – ezért csak kétféle címletben készült először papírpénz –, az érmék verőtöveihez szükséges nemesacél pedig az épülő (majd később lebontott) Kossuth hídhoz kellett. Így az Állami Pénzverő Nemzeti Vállalatnál végül

a ronccsá lőtt harckocsik tengelyeit szerelték ki a szerszámok és verőtövek elkészítéséhez, az érmék pedig mindenféle alumíniumhulladékból, például tönkrement távvezetékekből készültek.

A forgalmi érmesorból 1946. augusztus 1-jén az alumínium 1 és 2 forintos, a 10 és 20 filléres, és a tombak (vagy más néven hamis arany: a réz, horgany, esetleg ón sárgás vagy vöröses aranyszínű ötvözete) 2 filléres jelent meg.

Forintért szolgálták ki a vevőket Forrás: Lazarus/Elte

Augusztus 1-jén csak a pénzforgalom elindulásához szükséges mennyiség került forgalomba a forintból, pedig

a megelőző hónapokban a becslések szerint minden nehézség ellenére is annyi pénzt vertek Magyarországon mint korábban még soha.

A korabeli Filmhíradó tudósítása, melyből kiderül: az enyvezésnek köszönhették ropogósságukat az új bankjegyek:

A forint bevezetésének napján, 1946. augusztus 1-jén rádiós híradásban a későbbi kommunista diktátor, Rákosi Mátyás jelentette be az alapélelmiszernek tekintett kenyér maximalizált fogyasztói árát. Ekkoriban a kenyér kilogrammja kevesebb mint 1 forintba, egész pontosan 96 fillérbe került.

Az első (ál)pénzrontás híre

A bankjegyforgalom 1946. augusztus 31-én még csak 355,6 millió forintot tett ki. Az első forintban számolt költségvetési év 300 millió forintos hiánnyal zárult, az aranyparitás csak névlegesen valósult meg. Kezdetben csak 10 és 100 forintos bankjegyeket hoztak forgalomba ofszetnyomással, az új 10, 20 és 100 forintosok nyomása 1947-ben jó minőségű finn és francia importpapíron réznyomással kezdődött el.

Minden igyekezet ellenére, a forintot – bár bevezetésének célkitűzése teljesült – éppúgy nem kerülte el a pénzromlás, mint elődjét, a pengőt.

Pedig az 1940-es évek végére az infláció mint kifejezést is igyekeztek száműzni a közbeszédből,

a „népi demokráciát építő" Magyarországon legfeljebb árváltozásokról, árrendezésekről lehetett írni és beszélni. Ám az infláció ettől még létezett: a fogyasztói árszint 1946-hoz képest 1949-re 52 százalékkal, 1952-re 165 százalékkal nőtt.

Bolti vásárlás 1954-ben Forrás: Fortepan / Bauer Sándor

Aztán 1949. október 27-én a Szabad Európa Rádió bejelentette, hogy november 1-jén a bankjegyeket lebélyegzik, vagyis központilag csökkentik az értékét, és a pénz kevesebbet fog érni. Hiába volt a hír - mai szóval - "fake news", azaz álhír, vásárlási láz uralkodott el, és a papírpénzt tömegesen váltották át érmékre. Ennek fékezésére, a hiánygazdálkodás elfedésére a kiskereskedelmi árak jelentősen nőttek, de még így sem lehetett a kereslet és a kínálat egyensúlyát helyreállítani. Az alig pár éves pénz után, az 1950-es években a kommunista párt az áruhiány miatt kénytelen volt bizonyos alapvető élelmiszerekre újra bevezetni a jegyrendszert. A hivatalosan már akkor sem létező inflációt az 1952-es központi tervgazdálkodás bevezetése tudta némileg letörni.

A forint bevezetésének 75. évfordulója alkalmából emlékérmét bocsát ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB). Az 5 forintos emlékérme különlegessége, hogy valós készpénzforgalomba kerül. Az MNB tájékoztatása szerint a jubileumi 5 forintos forgalmi érméket 2021. augusztus 1-jén tervezi kibocsátani a jegybank különlegesen magas példányszámban. Annak érdekében, hogy a kibocsátásra kerülő forgalmi célú emlékérmék minél több állampolgárhoz eljuthassanak, betűnként 2-2 millió, azaz összesen 12 millió darab érmét terveznek forgalomba hozni. A különleges emlékváltozatok a kibocsátást követően, a készpénzforgalmi igényekhez igazodóan, fokozatosan kerülnek majd a forgalomba.

Kis érme- és címlettár

Az 50 forintos bankjegy 1951-ben, az 500 forintos 1970-ben, az 1000 forintos 1983-ban, az 5000 forintos 1991-ben, a 10 ezer forintos 1997-ben, a 20 ezer forintos 2001-ben került forgalomba. 1949-ig a Kossuth-címer, 1957-ig a "Rákosi-címer", 1990-ig a "Kádár-címer" volt a bankjegyeken, helyükre 1990-től az új köztársasági címer került. Egy forintnak száz fillér felel meg, de a fillérérméket 1999-ben kivonták a forgalomból, 2008-ban az egy- és kétforintos érmék is erre a sorsra jutottak. Jelenleg 5, 10, 20, 50, 100 és 200 forintos pénzérmék, illetve 500, 1000, 2000, 5000, 10.000 és 20.000 forintos bankjegyek vannak forgalomban.