Megnéztük a cseppfolyósított földgáz év elején üzembe állt horvátországi tengeri terminálját

A hideg téli időszakhoz közeledve forró földgázpiaci helyzetben látogatott el az Origo a horvátországi Krk szigetre, az év elején üzembe helyezett LNG-terminálra. Megnéztük, hol és hogyan működik a földgáz cseppfolyósított változatának legújabb európai belépési pontja, és láttuk azokat a berendezéseket is, melyeken áthaladva az egyre keresettebb energiahordozó a földgázkereskedők révén eljut a fogyasztókhoz.

A kék az új zöld

A környezetvédelmi és éghajlatmegóvási kérdések kapcsán az energiapiac, így az LNG-szektor szereplői is folyamatosan törekednek arra, hogy igazolják: „elég zöldek" még az olyan nagy ívű klímavédelmi törekvésekhez is, mint például az idén júliusban bemutatott „Irány az 55%!" átfogó EU-s intézkedéscsomag. Az ebben foglaltak szerint – többek között – a közösség 2030-ra 55 százalékkal fogná vissza kibocsátását az 1990-es szinthez képest, 2050-re pedig elérné a klímasemlegességet.

Látogatóban a terminálon Forrás: Origo

Az LNG-szektor szereplői a tevékenységhez kapcsolódó metánkibocsátás miatt kaphatnak figyelmet, mert bármennyire is kedvezőbb a földgáz az olajnál és a szénnél, szabályozás nélkül azzal sem lehet megmenteni a klímát. Az elsődleges piaci ellátók – Shelltől a BP-n át a Totalig – ugyanakkor rendkívül kreatívak: van már zöld LNG néven futó termék is, ami attól az, hogy a kitermelők még szén-dioxid-kibocsátási kvótákat is vesznek egy-egy rakomány mögé, majd azokat felhasználás nélkül törlik. A Krk szigeten üzemelő terminálon ugyanakkor valószínűleg nem fog múlni: a hatályos iparági normák és szabványok szerint épített, látványosan új – és valószínűleg évek múlva is ugyanilyen, skatulyából kipattintott állapotú – terminálon a kék lett az új zöld. Vagyis az a vízen működő hatalmas infrastruktúra, melyet volt alkalmunk elég közelről látni. Látogatásunkat már hetekkel korábban kezdték szervezni és előkészíteni, a beléptetés pedig érthetően hosszabb időt vett igénybe erre a területre.

A szigeten, a kikötő közelében található létesítmény két fő részre tagolható: a szárazföldre épített kiszolgáló épületekre – ideértve egy esetleges katasztrófahelyzetre telepített víztartályt is -, valamint az LNG Croatia nevű, 280 méter hosszú, kék színéről távolról észrevehető tengeri monstrumra, ami lényegében maga a fogadó- és visszagázosító-terminál.

Víztartály a létesítmény területén Forrás: Origo

Az egykor LNG-szállítóhajóként szolgáló jármű kisebb átalakítások után fedélzetén négy óriási tartállyal működik. Emellé állnak be a tengerről a szállítmányt hozó hajók, rakományukat pedig áttöltik az LNG Croatiába, hogy annak berendezései elvégezzék a munkát. Ott jártunk idején tanker épp nem volt ott (a legutóbbit szeptember 13-án fogadták), de egy korábbi szállítmány lefejtése viszont zajlott.

Ezen a ponton más ipari területek látogatása kapcsán egy átfogó képgaléria következhetne, az LNG-terminálnál azonban a dohányzás értelemszerűen teljes tilalma mellett a fotók készítését is csak meghatározott pontig engedélyezték számunkra. A fedélzetre pedig az érvényes Covid-protokollok miatt nem léphettünk. Képeket a hajó törzsének eléréséig lehetett készíteni.

A hajó törzséig engedték be a látogatókat Forrás: Origo

Így lesznek százezer köbméterekből milliárdok

„Itt már megy a gáz, így ne használják a telefonokat" – kérte a létesítményben a csoportunkat vezető szakember, amikor besétáltunk a hajóig, egyúttal rámutatva arra a csőre, melybe két hatalmas, darura emlékeztető berendezés tölti be a hajó tartályaiból a lefejtett gázt, és amelynek szárazföldi fogadó oldala így néz ki. Ezen a csövön már olyan, LNG-ből lefejtett gázmennyiség halad át, amit adott esetben épp a magyar, vagy valamelyik kelet- és közép-európai, esetleg az olasz piacra szántak:

A visszafejtett gáz könnyedén eljuthat a magyarországi vagy az európai piacokra Forrás: Origo

Így maradnak azok a képek, amelyek elkészítésére mód nyílt, és amelyek talán így is érzékeltetik, milyen rendkívüli és felelősségteljes munkát végez az a 33-35 fős személyzet, melynek tagjai a szárazföldi állomáson ülőkkel kiegészülve működtetik az évente 2,6 milliárd köbmétert visszagázosítani képes úszó erődöt. Ez a kapacitás ugyan európai viszonylatban nem kiemelkedően sok – bár nem is kevés –, mégis óriási jelentősége van az ellátásbiztonságban, és felértékeli a korábban uniós támogatást is kapó, sikeresen megvalósított projekt jelentőségét.

A fogadóállomásként és lefejtőként működő hajó egyébként a nagyobb szállítóhajók közé tartozik, de amikor a terminál megépítése mellett döntöttek, olcsóbb volt azt átalakítani fogadóállomássá, mint újat építeni. Januári indulása óta a terminálon 13 hajót fogadtak, köztük pedig a világ legnagyobb LNG-tankerei közül is néhányat.

Az LNG Croatia így két katari gigászból is vett át cseppfolyós földgázt,

ezek nagyjából 266 000 köbméter kapacitással bírnak egyenként – bár az nem derült ki, meddig voltak töltve –, ezzel pedig ezek a Q-Max típusú tankerek olyanok, mint a kőolajszállításban a VLCC-k. A különös rövidítéseket viszonylag könnyű feloldani. LNG-tankerből nagyjából 500 közlekedik az óceánokon (és több száz van gyártás, illetve megrendelés alatt), kapacitásaik növekedése a kezdeti 90-150 ezer köbméterről a Q-Max kategóriás 200-250 ezer köbméterig (LNG-ben mérve, ami, ahogy írtuk, több század részére „összenyomott" gáz), jól képezi le az LNG-ipar fejlődését és a földgáz iránti igény növekedését. Olajtankerekből több ezer úszik a vizeken, ezek között a VLCC-k (Very Large Crude Carriers) a legnagyobbak, számuk 800 körül mozog (illetve ezek között is az ultra nagyok, az ULCC-k).

Olcsóbb volt átalakítani egy már működő szállítóhajót Forrás: Origo

Egyébként nem meglepő, hogy Katarból különösen nagy LNG-hajók érkeztek Krk szigetéhez, hiszen Katar jelenleg a világpiac elsőszámú LNG-ellátója, Ausztrália szorosan a nyomában lohol (idén valószínűleg le is hagyja). De a horvátországi terminálon fogadtak már néhány tankert az Egyesült Államokból, Belgiumból, sőt, Nigériából is érkezett már szállítmány. Azt persze nem tudjuk megmondani, hogy – például – a nigériai szállítmánnyal érkezett hajóból visszanyert gáz fizikailag eljutott-e magyar végfogyasztóhoz, de nem is lehetetlen.

A képen látható két, daruszerű felépítményen keresztül jut ki a lefejtett gáz a hajóból a vezetékbe. Ezek a "high pressure offloading arms" nevű berendezések, azaz azok, amelyek nagy nyomás alatt emelik át a gázt a szigetre, majd a szárazföldre tartó vezetékrendszerbe. Látogatásunk alkalmával az egyik üzemelt, közelebbről nem tudtuk megtekinteni:

Forrás: Origo

Az első Magyarországra szánt szállítmányt egyébként még január elején fejtették le és gázosították vissza a Tristar Ruby nevű hajóból a terminálon, a 155 ezer köbméter LNG gázegyenértéke 91 millió köbméter volt.

Vendéglátóink elmondták:

minden vonatkozó előírást szem előtt tartva, néhány nap alatt fel tudnak készülni bármilyen és bármekkora LNG-tanker fogadására, legyen az csak 10 százalékig töltve, vagy színültig.

Hajók átlagosan kéthetente futnak be és állnak az LNG Croatiával párhuzamos pozícióba a folyékony földgáz áttöltéséhez a négy fogadótartályba. A terminál ugyanakkor semmilyen földgázpiaci tevékenységben nem vesz részt: munkájuk a szó üzleti-pénzügyi értelmében abszolút semleges, pusztán elvégzik a beérkező szállítmányok lefejtését és az előzetes szerződések alapján adják át a földgázt ügyfeleiknek. Azt pedig, hogy milyen időtartamú kontraktusok jönnek létre, alapvetően az ügyfelek (akik itt a gázkereskedők) határozzák meg.

A terminál távlati képe Forrás: ec.europa.eu

Az, hogy MVM a következő hét évre évi nagyjából 1 milliárd köbméternyi kapacitást kötött le a terminálon horvátországi kereskedőjén keresztül (és a terminál szinte teljes kapacitását már most sikerült értékesíteni), komoly fegyvertény a vállalat kezében a hazai és a régiós piacok ellátásában. Különösen annak tükrében, hogy az LNG-ért is egyre többet hajlandók fizetni a piacokon.

Magyarország éves földgázfelhasználása nagyjából 10 milliárd köbméter,

miközben a saját kitermelés ennek hozzávetőlegesen 18 százalékát teszi ki. Persze a krki terminálban sem a kontinentális vezetékes szállítás kiváltását kell látni, hanem azt, hogy 2027-ig innen is fedezhető majd a magyar gázszükséglet nagyjából 10 százaléka. Ez pedig jelentős körülményt, számottevő arányt jelent az ellátásbiztonságban. Különösen úgy, hogy - ahogy bemutattuk - a világ mind többet igényel földgázból, ezen belül LNG-ből is, a most meglátogatott terminál és annak lekötött kapacitásai pedig óriási mozgásteret biztosítanak a távolabbi jövő földgázbeszerzései számára is.