Nagyon jelentős eltérések mutatkoznak a világ országaiban a koronavírus-elleni oltási kampányok előrehaladásában. A legkomolyabb gondban pedig a szegényebb országok vannak, ahol a lassú oltakozás súlyos gazdasági károkat is okoz. Mindez pedig a világgazdaság egészére is negatív hatással lehet – írja a CNBC. Ezért érdemes mindenütt a világon felpörgetni az oltási kampányokat.
Azok az országok, amelyek nem tudják beoltani a lakosaik legalább 60 százalékát 2022 közepéig, összesen 2300 milliárd dolláros gazdasági kárt szenvedhetnek el emiatt, 2022 és 2025 között
– derül ki az Economic Intelligence Unit (EIU) jelentéséből.
Ráadásul a veszteség is igen egyenlőtlenül alakul majd, ugyanis a gazdasági kiesések nagyjából kétharmadát a szegényebb országok szenvedhetik el, visszavetve ezzel a felzárkózásukat a fejlett gazdaságokhoz – mondta Agathe Demarais, az EIU globális előrejelzési igazgatója.
A legnagyobb veszteséget Ázsia szenvedheti el, a kontinensen ugyanis akár 1700 milliárd dolláros is lehet a kár, ami a régióban prognosztizált GDP 1,3 százalékának felel meg.
Az arány tekintetében viszont Afrika szubszaharai része járhat a legrosszabbul, itt akár a térség GDP-jének 3 százaléka elveszhet.
Noha ezek a számok már önmagukban is elég magasak, az EIU elemzői kiemelték, hogy egyelőre csak nagyon homályos kép áll rendelkezésre a hosszú távú gazdasági hatásokról. A szakértők külön kiemelték például az oktatás kérdését, amelyet jelenleg még nem tudtak beleszámolni a prognózisba.
Míg ugyanis a világ gazdagabb országai képesek voltak megoldani a távoktatást a járvány miatti lezárások idején, addig a szegényebb térségekben erre sokszor egyáltalán nem volt lehetőség. Ennek a tartós társadalmi és gazdasági hatásai pedig egyelőre még csak nem is kalkulálhatók.
A globális vakcinakihívás nagyságát jól mutatja, hogy
miközben a világban, hivatalosan, nagyjából 5 milliárd adag oltást adtak be (augusztus 23-ig), ezekből csupán 15,02 millió darab jutott az alacsony jövedelműnek számító országokra.
A jelentés kiemelte, hogy a vakcinaegyenlőtlenség egyik oka a gyártási kapacitás és a szükséges nyersanyagok hiánya, de a logisztikai és szállítmányozási nehézségek is közrejátszanak.
Ráadásul sok olyan szegény ország van, amely meg sem engedheti magának a vakcinák megvásárlását, ezért rá vannak szorulva a gazdagabb államok adományaira. A jelentés kiemelte, egyelőre nem úgy tűnik, hogy hatékonyak lennének a globális erőfeszítések, amelyek elvileg a vakcianaegyenlőtlenség strukturális megoldására hivatottak.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által támogatott COVAX program például
azt célozta meg, hogy még ebben az évben leszállít mintegy 2 milliárd dózis vakcinát, azonban ebből eddig csupán 217 milliót sikerült teljesíteni.
Mi több, ezeknek a szállítmányoknak egy része olyan fejlett országokba ment, mint az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália vagy Új-Zéland.
Amellett tehát, hogy egészségügyi szempontból is égető az egyenlőtlenség, a gazdasági hatások is jelentősek. A szegényebb országok ugyanis minden szempontból lassabban tudnak csak kilábalni a járvány hatásaiból, és mivel sok esetben fenn kell tartaniuk a korlátozásokat, a belső társadalmi elégedetlenségek növekedése mellett még a turisták is elkerülik ezeket a térségeket.
Ami tehát egyértelműen látszik, hogy az egész világnak érdeke lenne a vakcinaegyenlőtlenség csökkentése.
Minél tovább tart ugyanis a járvány a szegényebb országokban, annál nagyobb problémát jelentenek majd a hosszú távú hatások - nem pusztán az érintett államokban, hanem a világgazdaság egésze számára is.