Az új olajkínálati infrastruktúrát 2015 óta krónikusan alulfinanszírozzák, ami egyre nagyobb nyomást helyez az olaj- és gázvállalatokra, hogy csökkentsék a károsanyag-kibocsátásukat, de a folyamat azt is eredményezheti, hogy a cégek egyáltalán ki sem termelik a rendelkezésükre álló olajkészleteket. Mindez pedig oda vezethet, hogy a globális olajkitermelés a vártnál korábban éri el a tetőpontját – írja az Oilprice.com elemzése.
Ez a folyamat természetesen üdvözlendő azok számára, akik támogatják a globális energiaszektor zöld átállását és a fosszilis tüzelőanyagok leépítését. Normális körülmények között tehát ez a folyamat kedvező lehetne, azonban a koronavírus-járvány váratlanul felforgatta a piacot.
A világgazdaság járvány utáni talpra állása ugyanis hirtelen jelentősen megemelte az olajkeresletet (illetve általában az energiakeresletet), amivel a kínálat nem tud lépést tartani.
Mindez pedig nagyon komoly strukturális egyensúlytalanságot eredményez a piacon, mivel a kereslet és a kínálat gyorsan eltávolodott egymástól. Ez pedig akár tartósan magas olajárakhoz is vezethet, amennyiben a piac nem normalizálódik elég gyorsan – mondják az elemzők.
Az OPEC szereplői egyébként úgy számolnak, hogy a globális olajkereslet a 2030-as évek közepéig fokozódni fog, elérve a napi 108 millió hordós szintet. A szervezet prognózisa alapján a tetőpont 2045-ben következhet be. Vannak azonban olyan elemzők, akik szerint sokkal korábban, akár már a 2020-as évek második felében eljöhet a keresleti tetőpont.
Átlagos piaci körülmények között a magas olajár fokozná a kitermelési aktivitást, hiszen a vállalatok ilyen esetben jelentős profitot realizálhatnak. Az energiacégek azonban elkötelezték magukat a károsanyag-kibocsátás csökkentése és a fosszilis tüzelőanyagok leépítése mellett.
Vagyis jelenleg annak ellenére sem emelkedik a kínálat érdemben, hogy az olajár hordónkénti árfolyama 80 dollár fölött áll.
Ha pedig azzal számolunk, hogy az olajkereslet még legalább az évtized végéig nőni fog, a kínálati oldal pedig tartósan alulfinanszírozott marad, akkor gyorsan kialakulhat a globális olajhiány.
Az OPEC azzal számol, hogy az olajszektornak masszív beruházásokra lenne szüksége a következő 25 évben, hogy tartani tudja a lépést a kereslettel. A helyzet pedig olyannyira súlyos lehet, hogy a francia TotalEnergies vezetője, Patrick Pouyanné szerint 2030-ig teljesen elszállhatnak az olajárak, amennyiben a szektor kínálati oldalát tartósan alulfinanszírozzák, a kereslet viszont fokozódik.
Ez a folyamat pedig mára oda vezetett, hogy a 100 dolláros olajár egyáltalán nem számít botrányos vagy meghökkentő jóslatnak – 2020 elején a három számjegyű árfolyam még lényegében elképzelhetetlen volt.
Nemrég azonban a Bank of America egyik elemzője már olyan prognózissal állt elő, hogy
2022 szeptemberére könnyedén eljöhet a 100 dolláros olaj kora, de akár korábban is, ha az idei tél a vártnál hidegebb lesz.
Közben Vlagyimir Putyin orosz elnök is úgy nyilatkozott, hogy elképzelhetőnek tartja a 100 dolláros olajárat.
De még ha nem is éri el az olajár a 100 dolláros szintet, a kínálati oldal nehézségei akkor is olyan korszakot idézhetnek elő, amikor a fekete arany árfolyama hatalmas kilengéseket produkálhat.
Az elemzők és a piaci szereplők nem a zöld átállás ellen érvelnek tehát, csupán azt hangsúlyozzák, hogy hamarosan előállhat egy olyan átmeneti időszak, amikor nagyon súlyos olajhiány léphet föl, a kínálati oldal alulfinanszírozottsága miatt. Erre pedig egyelőre nem kínálkozik semmilyen gyors megoldás. Vagyis a következő néhány év igen kaotikus lehet a globális energiapiacon.