A Margitsziget fejlesztésének anyagi koordinálásával a „Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság"-ot bízták meg. Az okirat szerint a szervezet célját ekképpen határozták meg: „A Margitszigetnek, valamint összes tartozékainak, és a hozzá még ezután a Duna medréből feltöltés útján csatolandó területnek bérbevétele, és mindezen területeknek, mint közkerteknek, üdülő- és szórakozóhelynek a hasonló rendeltetésű és a világhírű elsőrendű helyek színvonalára való emelése; a szigeten létező vagy később létesítendő vállalatok kezelése."
A Margitsziget Rt. ügyleteinek gyakorlati lebonyolítására pedig létrehozták az Általános Forgalmi Részvénytársaságot.
A külföldi tőkéseket a sziget fejlesztéséhez egy nyíltan nem hangoztatott tervvel, a szigeten létesítendő játékkaszinó felépítésének ötletével lehetett elcsábítani.
Különösen az úgynevezett svájci csoport támogatta, hogy a szigetre szerencsejátékot telepítsenek. Azt gondolták, hogy a monte-carlói kaszinókhoz hasonló szerencsejáték-központ létrehozásával tömegesen jönnek majd ide a gyors meggazdagodásra vágyó külföldiek, spekulánsok, ami majd a sziget egyéb létesítményeinek a forgalmát is fellendítheti.
A kaszinó építésével az akkoriban nagymenőnek számító svájci építészt, Camoletti-t bízták meg. A szakember tervei alapján a helyszínre tervezett világhírű kolozsvári botanikuskert – amelyre egy miniszter államközi megállapodást szeretett volna aláírni - területére is szükség volt, így elrendelték annak kitelepítését. A Magyar Királyi Kormány ugyanis már elhatározta, hogy a füvészkert vitatott elhelyezése nem lehetett a tervezett építkezések akadálya.
Az elképzelés szerint a szerencsejáték-ipar a Margitszigeten már 1914-ben megindult volna.
Ennek költségeire a Margitsziget Rt. másfél millió koronát akart fordítani: 1.200.000 koronát az építkezési költségekre, 300.000 koronát pedig a berendezésekre.
A svájci és angol befektetők folyamatosan hangoztatták, hogy eleve azért voltak hajlandóak részt venni a Margitsziget Rt. alapításában, mert jelentős hasznot vártak a szigeti játékkaszinó és szállodaprogram megvalósulásából.
A jelképes bomba akkor kezdett ketyegni, amikor kiderült, hogy az Általános Forgalmi Részvénytársaság az alapszabálya szerint nem forgathat külföldi tőkét. Az egyik igazgatósági tag nem is titkolta tovább, hogy a főrészvényesek konkrét utasítására járt el. Nem mellékes az a tény sem, hogy a kitelepítésre ítélt füvészkert telkének vételárát, a 236.000 koronát még mindig nem fizették ki.
A legrosszabb hír azonban az volt, hogy kiderült
a Margitsziget Rt. nem kapta meg a játékkaszinó létesítésére jogosító engedélyt.
A sorozatos pechszéria mögött a rosszmájú külföldi sajtó lejárató és leleplező cikkei álltak, amelyek erőteljesen azt sugallták, hogy a Margitsziget Részvénytársaságot a játékbank rablóüzletének megvalósítására létesítették.
Kiderült az is, hogy a részvénytársaság vezetői az előzetesen beígért játékkaszinó-engedélyért cserébe egyenesen
Lukács László magyar királyi miniszterelnök támogatását remélték elnyerni, nevezett személy 1.400.000 korona lefizetésével.
A bombaüzletnek ígérkező margitszigeti nyilvános játékkaszinó tervét az arisztokrácia, a hazai és a külföldi nagytőkések minden gátlástól mentesen mindenképpen meg akarták valósítani. Ennek érdekében az Általános Forgalmi Részvénytársaság alapító tőkéjét valódi és gyakorlati rendeltetése szerint a Monte Carló-szerű kaszinóváros felépítését lehetővé tevő hatalmasságok megvesztegetésére és lefizetésére szánták. A felnőttek játszótere azonban a botrány kirobbanása után már nem volt kivitelezhető. A részvénytársaság tagjai közül hamarosan sokan üzleti jó hírük megőrzése érdekében sietve kiléptek és elhagyták az országot.
A Margitsziget urai azonban még ezek után is hitték, hogy a kaszinó álma megvalósulhat. A kaszinóépület szemet gyönyörködtető terveiért Körössy Albert magyar és Camoletti svájci műépítészeknek 120.000 koronát fizettek előlegként, ha a kaszinóépítkezés mégis zöld utat kapna. Az építési szakértő szakvéleményét pedig 21.674 korona 63 fillérrel honorálták.
Az álmodozásnak azonban az első világháború kitörése vetett véget. A Margitszigeten ebben a zűrös időszakban hadikórház működött. A IV. Károly magyar király koronázásával kapcsolatos ceremoniális ünnepségek idejére átmenetileg megnyitották az akkoriban amúgy zárva tartó Nagyszállót.
A Margitsziget Részvénytársaság részvénytöbbségét új tulajdonos, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vette át,
ami a fejlesztések motorjává vált a helyszínen.
Ez az intézmény pedig végérvényesen elvetette a kaszinóváros ötletét, helyette elsőrangú gyógyhelyet, kellemes szórakozóhelyet akart kialakítani a szigeten, hogy ez a főváros közönségének, a turistáknak kellemes üdülőhelye, jelentős idegenforgalmi bázisa lehessen.
1919. március 21-én a Tanácsköztársaság kikiáltása után pár nappal az egyik legelső intézkedéseik körében megszüntették a Margitsziget kötelező belépődíját, ezáltal a terület végre megnyílt a nagyközönség előtt is.
Forrás: OTPédia: Monte Margitszigetet terveztek kaszinókkal, végül győztek a budapestiek; Gyalay Mihály – Szekeres József: A Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság Története