Magyar származású volt a digitális korszak előtti világ egyik legnagyobb szerelemcsalója

A huszadik század elejének egyik nemzetközi szinten is jól ismert magyar szélhámosa De la Ramé francia márkiként cserkészte be áldozatait. Magas, szőke, hihetetlenül sármos és jóképű volt, nem csoda, hogy a szebbik nem tagjai rajongtak érte. Alapvetően ennek köszönhette szélhámos karrierjének eredményeit is. Bemutatjuk Klimm Béla élettörténetét, akiről a világsajtó is előszeretettel írt, sőt, számos koholt bűnténnyel is megvádolták.

Világkörüli turné

Ez a hamiskártyás csapat a sikeres kezdet után évekig együtt maradt.

Megjárták Japánt, Indiát, és Ausztrália kivételével minden kontinensen lecsaptak.

Főhősünk soha nem kártyázott, rá a slepper (felhajtó) szerepét bízták, feladata az volt, hogy sármjával becserkéssze és a kártyaasztalhoz ültesse a pénzes hölgyeket, vagy csak egyszerűen a "lehúzhatónak" vélt férfiakat.

Kairóban aztán egy kis időre elfogyott a banda szerencséje,

ugyanis a rendőrség pont abban a játékbarlangban razziázott, ahol a hamiskártyások épp „a munkájukat végezték".

Caravaggio: Hamiskártyások Forrás: Wikipedia

Klimm Béla az ablakon kiugorva sikeresen elmenekült, a többiek azonban pár hónapot a rácsok mögött töltöttek. Triesztben egyesült újra a csapat, majd innen az ázsiai kontinensre hajóztak.

Nő okozta az ál-márki bukását

Egy évvel később Klimm visszatért Kairóba, majd innen Berlinbe ment, ahol megismerte későbbi feleségét, Hecht kereskedelmi tanácsos lányát, bizonyos Alízt.

A belé szerelmes lányt anyja házából szöktette meg (vagy rabolta el), abban a reményben, hogy a milliomos családtól egy nagyobb összeget zsarolhat ki.

Londonba vitte a leányt, ahol rövidesen az esküvőre is sor került.

A vőlegény két tanúja a banda tagjai közül kerültek ki. Ők már régóta gyanús alakoknak számítottak, és Klimmék szerencsétlenségére erről a menyasszony anyja hamar tudomást is szerzett. Ezután már De la Ramé után is szaglászni kezdett, és mivel egyáltalán nem kedvelte leánya választottját, a házasságot is helytelenítette. Emiatt gyermekétől megvonta az apanázst, a nagyobb baj azonban az volt, hogy a férj, a családfenntartó pénze is elfogyott.

Kétségbeejtő helyzetében főhősünk egy Margolin nevű, orosz származású pénzügynökhöz fordult segítségért,

akinek nagy értékű váltókat adott át a maga és felesége aláírásával. Margolin nem tudta összeszedni a kért összeget, ezért megoldásként ráhamisította váltókra Klimm anyósa nevét, amit egy közjegyzőnél is sikerült hitelesíttetnie.

Hechtné asszony nemsokára értesült a váltóhamisításról, majd rövidesen feljelentette Margolint és az ál-márkit is. A pénzügynöknek sikerült Oroszországba szöknie, főhősünket azonban letartóztatták.

Klimm Béla ellen a vád nem csupán okirathamisítás volt, hanem csalás, bigámia, sőt rablógyilkosságban való bűnrészesség is.

A feleségét ezek a vádak hidegen hagyták, kijelentette, szereti a férjét és nem hagyja el. A vádak zöme utóbb hamisnak bizonyult, habár a világsajtó számtalan feltételezett bűnténnyel hozta összefüggésbe. A rablógyilkosság vádja szerint a pár évvel korábban Olaszországban rejtélyes módon eltűnt egyik bandatagot – akinek holttestét a hatóságok megtalálták - egykori cinkostársai tették el láb alól.

A hágai ügyészségen a Klimm az ártatlansága mellett érvelt, és kérte, hogy szállítsák át Berlinbe, ahol tisztázhatná magát. Itt bizonyítékot nyert, hogy nem tudott Margolin szélhámosságáról, az aláírás hamisításról, így a berlini ügyész minden vádat elejtett vele szemben. Más információk szerint mégis elítélték, és hosszú időt töltött rács mögött. Szabadulása után folytatta bűnöző életmódját. A halál egy klagenfurti börtönben érhette, állítólag még az ötvenedik életévét sem töltötte be.

Források: újságmúzeum, Tábori Kornél: A kártyázó Budapest – Hazárdjátékosok, játékbarlangosok, hamisjátékosok; Pesti Hírlap (1911. március 15.); Népszava (1910. szeptember 14.)