A tajvani székhelyű Evergreen Marine Corp, hajótársaság tulajdonában lévő Ever Forward a baltimore-i kikötőből indult március 13-án és a virginiai Norfolkba szeretett volna eljutni, de eltévedt a Craigshill-csatornában, majd a Chesapeake-öbölben, a Gibson-szigetnél zátonyra futott.
Peter Franchot, Maryland állam számvevője szerint
a 334 méteres hosszúságával és 48 méteres szélességével ez a legnagyobb hajó, amely valaha is elakadt ebben az öbölben.
Az Origo folyamatosan beszámol az Ever Forward sorsáról, és így arról is írt, hogy a hajónak legalább 13 méteres vízmélységre van szüksége a haladáshoz, az elakadásának helyszínén azonban csak 7 méteres a mélység.
A mentési erőfeszítéseket a parti őrség folyamatosan koordinálja, az állami szervek támogatásával. A hajó kiszabadításának tervét a zátonyra futás után azonnal fel is állították az illetékesek. Ez kezdetben kotrást (a hajótest körüli iszap eltávolítását) jelentette – ahogy a tavaly a Szuezi-csatornába ragadt Ever Given esetében is –, a következő lépésben pedig vontatóhajókkal vitték volna biztonságosabb helyre a szerencsétlenül járt teherhajót.
Ezek a kísérletek azonban kudarcot vallottak, így április 5-én egyelőre felhagytak a további ilyen próbálkozásokkal,
közölte William Doyle, a Baltimore-i kikötő ügyvezető igazgatója.
A hajó körül kikotort iszapot és homokot a Maryland keleti partjánál, a Talbot megyében található Poplar-szigetre szállítják. A parti őrség tisztviselői a legénységgel együtt egy másik megoldási kísérlettel próbálkoznak, ennek értelmében
az Ever Forward súlyának csökkentése érdekében konténereket pakolnak le róla,
amiket a baltimore-i kikötőben lévő Seagirt Marine Terminalba szállítanak.
Előreláthatólag óránként négy-öt konténert tudnak eltávolítani a hajóról, ez azonban az időjárás függvénye is. A parti őrség szerint a fedélzeten lévő összesen 4.964 konténerből körülbelül 500-at fognak elvinni a következő mentési kísérlet előtt.
A nagy erőfeszítéssel járó művelet során a legénység felmászik a konténerhalmokra és kézzel kioldják a csavarzárakat. A konténereket ezután két darus uszály legénysége egyenként emeli ki és teszi át a saját fedélzetére.
A szokatlan folyamat ellenére William Doyle szerint a személyzet jól halad, mivel vasárnapig 43 konténert szállítottak a Seagirt terminálra. A hétfői időjárás lelassította a műveletet, de
keddre körülbelül 100 konténer már megérkezett Seagirt Marine terminálhoz
- közölte a parti őrség szóvivője.
Ami a kotrást illeti, azzal sem hagytak fel, április 11-ig körülbelül 210.000 köbméter iszapot kotortak ki a hajó környékéről és tettek le a Poplar-szigeten.
Az Evergreen március 31-én a hajóra vonatkozóan bejelentette, a zátonyon veszteglés kapcsán felmerülő pénzügyi terheket arányosan kívánja viselni a többi érdekelt féllel, például a szállított áruk tulajdonosaival együtt.
Az Ever Forward esete annyiban különbözik a testvérhajójának, az Ever Givennek a balesetétől, hogy (még) nem akadályozza a forgalmat az öbölben. Azonban van egy másik probléma is: minél tovább tart a hajó mentése, annál több környezetvédelmi aggály merül fel vele kapcsolatban.
Annak érdekében, hogy a hajó zátonyra futása ne járjon még súlyosabb következményekkel, a hajó körül 500 yardos (kb. 458 méteres) biztonsági zónát hoztak létre.
"A hajó stabilitásának biztosítása és a szennyezésre utaló jelek figyelemmel követése továbbra is az Egyesített Parancsnokság és a reagálók elsődleges prioritásai közé tartozik" – nyilatkozta Doyle.
A környezetvédők már most is aggódnak a szennyezés és a károk veszélye miatt.
"Már egy-két nappal a zátonyra futás után kapcsolatban álltunk a Környezetvédelmi Minisztériummal és a parti őrséggel, mert aggódunk amiatt, hogy amikor egy ekkora hajó zátonyra fut, az nagy terhelést jelent a hajótestre" – árulta el Doug Myers, a Chesapeake-öböl Alapítvány marylandi vezető tudósa. Ebből pedig érthető a környezeti ártalmak miatti félelem. Ha ugyanis egy ekkora hajó testén sérülés keletkezik, teljesen bizonytalan, milyen, valamint mekkora mértékű szennyező anyagok kerülhetnek ki azon át a vízbe, károsítva a környezetet.