A 19. században Dubaj még nagyon messze állt attól a virágzó metropolisztól, amelynek ma ismerhetjük. A fellendülés története 1833-ban kezdődött, amikor a Ban Yas klán 800 tagja letelepedett a területen, elsősorban a természetes kikötő (ma: Dubai Creek) előnyeit keresve.
A közösség egy apró falut alapított a mai Dubaj területén, és halász- illetve gyöngyhalász-központtá fejlesztették a régiót.
Később csatlakoztak hozzájuk a beduinok is, akik ugyancsak a természetes kikötő közelében telepedtek le.
A szerény fejlődés után a század végén a helyi vezetés jelentős gazdasági reformokat hajtott végre, fellendítve a kereskedelmet.
A kedvező adórendszer miatt nemcsak külföldi dolgozók tömegei érkeztek a városba, de indiai és pakisztáni kereskedők is,
kiélvezve az egyre inkább virágzó üzleti légkör előnyeit.
Bár ez viszonylag virágzó időszak volt Dubaj életében, a település gazdasága jelentősen függött a halászattól és a gyöngyhalászattól. Amikor pedig az 1950-es években, Japánban mesterséges gyöngyöket fejlesztettek ki, világossá vált a város sérülékenysége.
A rövid gazdasági válságnak azonban 1966-ban egy csapásra vége lett,
amikor bekövetkezett az igazi fordulat: olajat fedeztek fel a területen.
Az olajbevételek 1969-től kezdtek befolyni, elindítva a fejlődést. 1968 és 1975 között Dubaj népessége 300 százalékkal nőtt, a vezetés pedig jelentős összegeket fordított az infrastruktúrák (például iskolák és kórházak) fejlesztésére.
Az évek során Dubaj egyre inkább átalakult azzá a regionális központtá, amilyennek ma is ismerjük.
Rashid bin Saeed Al Maktoum sejk vezetése alatt megindult a város építészeti átalakítása is. A modern kikötők mellett megépült például a dubaji világkereskedelmi központ. Az olaj felfedezése utáni évtizedekben pedig ki is tartott a növekedés, részben a helyi vezetés stabil vízióinak köszönhetően.
Ebben az időszakban épültek meg az olyan, ma is ismert látványosságok, mint a Burdzs al-Arab vagy a Burdzs Khalifa. Mára pedig Dubaj már jelentős mérékben támaszkodik a turizmusra is, illetve arra, hogy globálisan is vonzó üzleti központtá alakult.
Dubaj lakossága ma már 2 millió 800 ezer körüli,
és nem is az olaj adja a legfőbb gazdasági erejét.
A város földrajzi elhelyezkedése miatt ugyanis az Egyesült Arab Emírségek legértékesebb kikötőjeként funkcionál.
Emellett az adókedvezmények, a vámmentességek, valamint a külföldi tulajdonosok támogatása lehetővé tette, hogy
Dubaj valódi világgazdasági központ legyen, ahol számos vállalkozás telepedett le, a világ minden tájáról.
Nem mellékesen pedig a város egész évben népszerű turisztikai célpont, elsősorban a meleg éghajlata miatt, de az is fontos, hogy Európából könnyű megközelíteni.
Dubaj tehát az elmúlt 150 évben hatalmas fejlődést tudhat maga mögött, és várhatóan a következő évtizedekben is megtartja majd a pozícióját a világ egyik legfontosabb üzleti központjaként.