Északi szomszédunk egyre távolabb kerül a nyugati életszínvonaltól, lemarad a gazdasági felzárkózásban, kilátásai romlanak, erőforrásait sem képes hatékonyan felhasználni – ekképpen lehet összefoglalni a szlovák pénzügyi tárca mellett működő Pénzügypolitikai Intézet (IFP) jelentését.
Véget értek a jó idők – így minősítette a szóban forgó elemzést a körkép.sk internetes portál, amely összeállításban rámutatott arra is, hogy Szlovákia gazdaság potenciálja, vagyis képessége a növekedési kibocsátásra, jelentősen lelassult: a koronavírus okozta gazdasági sokk előtt négy százalékos volt ez a mutató, jelenleg mindössze egy százalékos.
Rengeteg mélyben gyökerező probléma van abban a Szlovákiában, amelyet korábban „bezzeg országként" tüntettek fel, s példaként ajánlottak Magyarország számára is.
Nem árt azonban egy kis múltba révedés. Északi szomszédunk 2007-ben hagyott le bennünket életszínvonal tekintetében. Míg az ezredforduló környékén még nyolc százalék körüli különbség volt a javunkra, 15 évvel ezelőtt az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson mért GDP az uniós átlag 69 százaléka volt ott, míg 63 százalék nálunk. A tátrai tigris nagy ugrása mögött az állt, hogy a Dzurinda-kormány a 2000-es években hatalmas gazdasági reformokat vitt végbe. Szemben például az akkori magyar balliberális kormánnyal, átalakították a szociális támogatások rendszerét. A korábbi években a támogatás igénybevételére, mintsem munkakeresésre ösztönző rendszer működött: a segélyezési gyakorlatot úgy változtatták meg, hogy a munkakeresés a korábban juttatásból élő rétegek elemi érdekévé vált. Csak úgy, mint a második Orbán-kormány idején hazánkban.
Az átfogó reform 2004-ben indult: a korábban a jövedelemhez kapcsolódó adókra, az szja-ra és a társasági adóra fókuszáló rendszer súlypontja a fogyasztási típusú adókra tevődött át. Elindult a nyugdíjrendszer reformja is, és ugyancsak a 2004-hez kapcsolódik az egészségügyi rendszer átalakítása. A kórházakban pedig a szűrővizsgálatokra helyezték a hangsúlyt, ezek ingyenesek voltak, de aki elmulasztotta őket, és kórházba került, érvényes biztosítása mellett is kellett fizetnie.
Közben a szlovák állami pénzügyek is rendkívül jól alakultak, így Szlovénia után a kelet-közép-európai blokkból északi szomszédaink tudták bevezetni az eurót másodikként.
Ugyanakkor a szlovák gazdasági „csoda" azt is eredményezte, hogy az ország nyugati fele, a Pozsonnyal szomszédos régiók, fejlettek lettek, míg a keleti térségek egyáltalán nem részesedtek a bővülés gyümölcseiből. A keleti vidékeken, Kassa, Eperjes környékén a szegénység továbbra is jelentős, nem sikerült az évtizedes problémákat orvosolni.
Summa summarum: Szlovákia is beleesett a közepes fejlettségű országok csapdájába.
Összeszerelő üzemek országa lett, ahol egy idő után csak a külföldi tőke betelepülésére alapozták a fellendülést, valamint az egyszerűsített adózásra, nem pedig a tényleges gazdasági teljesítményre.
Jelenleg három fő területre kell koncentrálni a tótoknak: a hatékonyságra, a munkaerőpiacra, valamint az oktatásra – figyelmeztet a Pénzügypolitikai Intézet. Tudniillik hiába alacsony a munkanélküliségi ráta az aktív rétegből egyre kevesebben dolgoznak. Érdekessége még az elemzésnek az is, hogy Szlovákia alul teljesít a jogérvényesítés terén is. Ami pedig a mindennapokban is érezhető: tombol a kétszámjegyű infláció, és nem tudni, hol a vége. Bár az eurózónás tagság segíthetne, elsősorban az alacsony kamatok miatt, a mostani helyzet ellentmond az alapvető közgazdasági összefüggéseknek.
Végezetül, de nem utolsósorban, nézzük, hogy a kelet-közép-európai országok táborában, mely ország, hol is tartózkodik fejlettségi szinten, az EU 100 százalékos átlagához viszonyítva: Bulgária 55, Szlovákia 68, Horvátország 70, Lettország 71, Románia 73, és Magyarország 76.