Ben S. Bernanke, Douglas W. Diamond és Philip H. Dybvig a bankok szerepének és pénzügyi krízishelyzetek kutatásáért részesül a közgazdasági Nobel-díjban. Ben Bernanke, Douglas Diamond és Philip Dybvig fektette le az 1980-as évek elején annak a modern bankkutatásnak az alapjait, amely tisztázza, miért vannak bankok, hogyan lehet őket kevésbé sebezhetővé tenni a válságok során, és hogyan súlyosbítja a bankok összeomlása a pénzügyi válságokat. Munkásságuk nagy gyakorlati jelentőséggel bír a pénzügyi piacok szabályozásában és a pénzügyi válságok kezelésében - írja az Akadémia indoklása.
Ben Bernanke egykori Fed-elnök a Brookings Institute tagja, Douglas Diamond az University of Chicago professzora, Philip Dybvig a Washington University professzora.
A három tudós jelentősen javította a bankok gazdaságban betöltött szerepének megértését, különösen a pénzügyi válságok idején. Kutatásuk egyik fontos megállapítása, hogy miért létfontosságú a bankok összeomlásának elkerülése"
- írja az Akadémia közleménye.
A gazdaság működésének a fenntartásához a megtakarításokat beruházásokba kell irányítani. Itt azonban ellentmondás van: a megtakarítóknak azonnali hozzáférést kell biztosítani váratlan kiadások esetén a pénzükhöz, ugyanakkor a vállalkozásoknak és a lakástulajdonosoknak is szükségük van arra a biztonságtudatra, hogy nem kényszerülnek kölcsönük idő előtti visszafizetésére.
Diamond és Dybvig elméletükben bemutatják, hogy a bankok hogyan kínálnak optimális megoldást erre a problémára. Azáltal, hogy a bankok sok megtakarítótól betéteket elfogadó közvetítőként működnek, lehetővé tehetik a betétesek számára, hogy akkor férjenek hozzá a pénzükhöz, amikor csak akarnak, miközben hosszú távú hiteleket is kínálnak a hitelfelvevőknek. Elemzésük azonban azt is kimutatta, hogy e két tevékenység kombinációja hogyan teszi a bankokat sebezhetővé a közelgő összeomlásukról elterjedt híresztelésekkel szemben.
Ha egyszerre nagyszámú megtakarító rohanja meg pénzét felvenni a bankokat, a híresztelés önbeteljesítő jóslattá válhat - a bank összeomolhat a roham alatt.
Ezt a veszélyes dinamikát meg lehet előzni azzal, hogy a kormány betétbiztosítással felvállalja a bankok hitelezőjének a szerepét.
Diamond emellett kimutatta, hogy a bankok hogyan látnak el egy másik, társadalmilag fontos funkciót. A bankok a megtakarítók és a hitelfelvevők közötti közvetítői szerepben, jobban alkalmasak a hitelfelvevők hitelképességének értékelésére és annak biztosítására, hogy a hiteleket jó befektetésekre használják fel.
Ben Bernanke az 1930-as évek nagy gazdasági válságát, a modern történelem legsúlyosabb gazdasági válságát elemezte. Többek között kimutatta, hogy
a válság elmélyülésében és időbeni elhúzódásában maguk a bankrohamok is döntő szerepet játszottak.
A bankok összeomlásával ugyanis értékes információk vesztek el a hitelfelvevőkről, amelyeket aztán nem lehetett egyhamar újra előállítani. Ezzel pedig súlyosan sérült az az össztársadalmi érdek, hogy a megtakarításokat hasznos termelő beruházásokba lehessen irányítani - írja az Akadémia közleménye. "Ben Bernanke egy 1983-as tanulmányában statisztikai elemzéssel és történelmi forrásokkal kimutatta, hogy a bankrohamok bankcsődökhöz vezettek, és ez volt az a mechanizmus, amely egy viszonylag hétköznapi recesszióból a 30-as évek depressziójává, a világ legdrámaibb és legsúlyosabb válságává vált, amelyet a modern történelemben láttunk" - mondta John Hassler, a közgazdasági Nobel-díj bizottság tagja.
A következő oldalon az MTVA Sajtóarchívuma alapján bemutatjuk a közgazdasági Nobel-díj hátterét. Kérjük lapozzon!