Prostituáltak és bűnözők csalták a Balatonhoz a gazdag embereket és a pesti művészeket

Megérkezik Balatonfüredre a Kisfaludy gőzös

A 18. század végéig a Balatoni festményeken még az állataikat itató pásztorok és a dolgozó parasztok tűnnek fel a strandolók helyett  ekkoriban ugyanis még nem volt semmilyen fürdőélet a tónál. A Balatonfüreden fakadó gyógyvíz is csupán a 19. század első felétől vonzotta a kikapcsolódásra vágyókat. A reformkori fürdő- és közlekedésfejlesztések azonban pár év alatt igen népszerűvé varázsolták a települést a jómódúak körében, akik főként Pest-Budáról, majd (1873-tól) Budapestről utaztak Füredre. Az odalátogató gazdag hivatalnokokat, iparosokat és arisztokratákat bámészkodók tömege várta anno, a vagyonukért pedig a hamiskártyások és csinos kéjnők versengtek. Erről az időszakról szól ez a cikkünk.

A tó népszerűségében Pest és Buda lakosai körében az is szerepet játszott ebben az időszakban, hogy 1838-tól magán, 1846-ban pedig már menetrend szerinti lovaskocsi is indult Pest-Budáról Veszprémbe, amely a nyári idény során Füredet is érintette.

A mai Anna Grand Hotel elé postakocsival megérkező vendégeket pletykára éhes csoportok várták, a szárnyra kelt szóbeszédek az érkező személyek társaságáról, rangjáról és öltözékéről pedig hamar visszajutottak a pesti kávéházakba.

Az alábbi galériában a fürdővárosról készült képek láthatók:

Férjvadászat és prostituáltak a Balatonnál

Az úri családok lányos anyái sem voltak restek, és a hajadonokat évről évre a legszebb ruhákba öltöztették, hogy azok minél fessebb férjet fogjanak ki az 1825-től megrendezésre kerülő Anna-bálban. Az esztendő Anna naphoz legközelebbi szombatján megtartott esemény mindig is az ország legelőkelőbb báljai közé tartozott.

De mi is történt ekkoriban a Balatonnál?

Például Slachta Etelka soproni úrilány, akinek memoárját az első magyar női erotikus naplónak nevezik, későbbi férjét szintén Füreden ismerte meg, miután romantikától fűtött írásai szerint egész nyáron az udvarlók hada között válogatott.

A Balaton-parti településen azonban nemcsak a menyecskék, hanem a kéjnők is a gazdag urakra "vadásztak".

A postaház tele van kéjleányokkal: Pestről mindenféle színű, korú és szőrű egy sereg jöve oda."

- örökítette meg naplójában Bártfay László ügyvéd, aki 1838-ban Vörösmarty Mihály társaságában érkezett a tóhoz.

A hamiskártyások vagyonra, a művészek szerelemre találtak

Az 1861-es fürdőidény megkezdésekor már a vonat is megállt a déli parton, ahonnan a nyaralóvendégek az első balatoni gőzössel, a Kisfaludyval kellhettek át Füredre.

Az eredeti formájában újraépített Kisfaludy lapátkerekes gőzhajó, a Széchenyi István által 1846. szeptember 21-én vízre bocsátott Kisfaludy gőzös korhű mása Forrás: Lantos Gábor

Balatonfüred egyébként a Tihanyi Apátság birtoka volt, ennek ellenére meglehetősen sűrűn látogatták az "Ördög bibliájának" nevezett kártya- és más szerencsejátékok rajongói is.

Széchenyi István gróf, a Kisfaludy gőzös megépíttetője szerint a füredi kártyaasztaloknál naponta eljátszottak annyi pénzt, amiből az egész hajót ki lehetett volna fizetni.

Füreden évtizedeken át minden nyáron a "nemzet bárójának" emlegetett hírhedt szélhámossal, Bizay Mihállyal is meg lehetett ismerkedni, aki a kártyaasztal körül settenkedve buzgón foglalkozott a kerítéssel is.

A hamiskártyások számára pénzes palimadarakra vadászó piperkőc "álúr" a Füredre látogató arisztokraták kedvenc ripacsa volt, akit még Krúdy Gyula is megörökített.

A 19. század végére a kulturális élet is fellendült Füreden, 1861-től megjelent Füred első újságja, a Balaton-Füredi Napló, és híres költők, írók is szívesen töltötték idejüket a fürdővárosban. Saját villája volt itt például Jókai Mórnak, aki itt írta meg a magyar irodalom egyik legnépszerűbb regényét, Az arany embert, sőt egy titokzatos szerelmi románca is kötődik a magyar tenger partjához.

A Jókai Mór Emlékház Balatonfüreden Forrás: vaszaryvilla.hu

Balatonfüreden 1865-1866-ban hozták létre a mai Tagore-sétány elődjét, 1866-ban pedig elkezdődött a polgári fürdőtelep kiépülése.

Fürdőházak helyett irány a tó

Az 1890-es évekre Füred aztán elveszítette monopolhelyzetét, hiszen a fürdők helyett egyre többen fedezték fel a tó vizét és a déli partot, ahol a tavi fürdőkultúra kibontakozásával egyidőben civil, társadalmi szerveződések, ún. fürdőegyletek alakultak meg. A 20. század elejére az infrastruktúra is tovább fejlődött a tó körül, ugyanis 1909-ben megépült az Észak-Balatonparti vasút, és számos új kikötő is nyílt.

A fejlődést aztán a háborús évek törték meg, amelyek pusztítása és következményei hosszú időre vetették vissza a balatoni nyaralókedvet és lehetőségeket.