Ha nem fizetünk meg egy tartozást, s a késedelem miatt már végrehajtásra kerül sor, akkor számlavezető bankunknál – ha több ilyen is van, akkor akár mindegyiknél – átutalási végzéssel az illetékes bíróság, illetve hatósági átutalási megbízással a végrehajtó kezdeményezheti a pénzkövetelés behajtását (inkasszó). A követelés jogosultja a banknál közvetlenül nem indíthatja ezt el, de a bíróság, illetve a végrehajtó nyilvánvalóan az ő kezdeményezésére jár el.
Az inkasszó összegét a bankszámlánk egyenlegéből tüstént zárolják, majd – hozzájárulásunk nélkül – átutalják a végrehajtást kérő, illetve a végrehajtó bankszámlájára.
Kevesen tudják, hogy az inkasszó nemcsak a bankszámlánk (korlátozásokkal számított) egyenlegére, banki betéteinkre, illetve egyéb megtakarításainkra, hanem – ha van ilyen – folyószámlahitel-keretünkre is vonatkozik. A pénzforgalmi törvény szerint ugyanis (hacsak ennek kizárásáról nem állapodtunk meg szerződéskötéskor hitelintézetünkkel) bankunk bizony ennek terhére is teljesíthet ilyen átutalást.
A törvény egyértelmű szövege alapján tehát nem áll meg az a – korábban olykor előbukkanó – érvelés sem, hogy hozzájárulásunk nélkül nem terhelhetnek meg minket semmilyen hitellel. Ebben az esetben ugyanis a tartozásunk mielőbbi rendezése az elsődleges. Erről ugyanúgy nem kell előzetesen értesíteni minket, mint az inkasszó érkezéséről sem (annak teljesüléséről utólag kapunk tájékoztatást).
A jogszabály alapján emellett az inkasszó teljesítése (akár hitelkeretünkből) megelőz minden egyéb fizetési műveletet.
Utólag, ha tartunk a pénzelvonástól, nem védekezhetünk azzal sem, hogy esetleg felmondjuk bankszámlaszerződésünket: a felmondás miatti szerződésmegszűnés előtt beérkezett inkasszót a banknak végre kell hajtania.
Az inkasszóra vonatkozóan léteznek azért jogszabályi korlátok. Egyrészt a számlán kezelt pénzösszegünk 60 ezer forintig alapesetben mentes a végrehajtás alól. Kivételt jelent, ha a végrehajtás gyermek tartásdíjára vagy szüléssel járó költség behajtására vonatkozik, mert akkor ennek a fele (30 ezer forint) elvehető, egyéb esetben viszont nem. Másrészt a 200 ezer forintot meghaladó összeget a végrehajtás során teljes mértékben el lehet vonni. A bankszámlánkon lévő, 60 ezer forint és 200 ezer forint közötti összegnek legfeljebb a fele (pl. 100 ezer forintnyi összegnél tehát 20 ezer forint, vagyis a 60 ezer és 100 ezer forint közti összeg 50 százaléka) inkasszálható.
Ha viszont nem lakossági, hanem (egyéni) vállalkozói bankszámlánk van, ott nincs korlátozás, azaz annak teljes összege a végrehajtás alá kerülhet
Az inkasszó olyan bankszámlára is vonatkozhat, amelynek esetleg két (esetleg több) tulajdonosa is van. Ilyen esetben a másik számlatulajdonos perben követelheti vissza a rá vonatkozó számlaösszeget a végrehajtást kérő személytől.
A végrehajtás mindaddig tart, amíg velünk szemben a jogos követelés meg nem térül.
Ha tehát az adott hónapban nincs erre elegendő fedezet a bankszámlán, akkor a következő hónapokban is történhet ilyen levonás. A végrehajtással kapcsolatos vitás ügyekben – így például a levont tartozás jogszerűségével kapcsolatosan – nem (a pénzügyi intézményeket felügyelő) Magyar Nemzeti Bankhoz, hanem a végrehajtóhoz, illetve bírósághoz lehet fordulni.
A banki inkasszóval párhuzamosan jogszerűen megtörténhet, hogy a végrehajtó (végrehajtói letiltással) egyúttal az adók, közterhek levonása után nekünk járó munkabérünkből, netán végkielégítésünkből is levonat összegeket. Az ezzel kapcsolatos vitás ügyekben szintén a végrehajtóval kell egyeztetni.
a szerző Binder István, az MNB felügyeleti szóvivője