Hatalmas kőolajmezőt találtak a Balaton alatt

koronavírus, illusztráció, balatonpart, balaton, Siófok

A múlt század eleje óta tudták a bennfentesek: óriási olajmező rejtőzik a Balaton alatt, ami még ma is kitermelésre vár. De vajon megindulhat-e valamikor a kitermelés? A kérdésre adott választól függetlenül, a magyar tengerként is hívott tó alatti olajkincsre érdemes egy kis figyelmet fordítani.

A múlt század eleje óta keringtek pletykák az országban a hatalmas balatoni olajmezőkről, a merészebbek még azt is állították, hogy ez akkora mennyiség, hogy világszinten is versenyképessé tehetné a magyar olajkitermelést. De van ennek a mendemondának bármiféle reális alapja? A Balatonnal, és a Balatonhoz köthető különös történetekkel foglalkozó Toretro blog szerzője utánajárt a kérdésnek.

A világ legnagyobb olajvállalatai érdeklődtek a magyar olaj iránt

A magyar olajkitermelés első igazi aranykora a 20. század elején zajlott le.

Olyan komoly mezőket sikerült feltérképezni – különösen Zala megyében és Somogyban –, ami már a világ egyik vezető olajvállalatának az érdeklődését is felcsigázta.

Így a Standard Oil Company vegyesvállalat formájában meg is jelent Magyarországon. Az 1938 júliusában alakult cég neve Magyar-Amerikai Olajipari Rt., röviden MAORT lett. A vezető geológus, Dr. Papp Simon vezetésével a vállalat sikert sikerre halmozott, és 1939-ben, a frissiben felfedezett lispei mezőn már a huszadik kutat fúrták, sőt augusztusban már Magyarszentmiklósnál is sikerre vezetett a kutatás, és 2.500 mélységben újabb olajmezőt fedeztek fel. A vállalat vezetői vérszemet kaptak, és munkásaikat további fúrásokra utasították, ezúttal Hahót környékén tört fel az olaj, és úgy tűnt, hogy

az olajmező egészen a Balaton partjáig vagy akár a tó medre alatt is folytatódhat.

A MAORT tudósai 1939 szeptemberében már azt feltételezték, hogy a tó alatt 1300-2.000 méteres mélységben ún. olajelőfordulásnak kell lennie. A MAORT szakemberei mesterséges szigetek építésével számoltak, melyekről könnyedén elvégezhetőek lettek volna a kutatófúrások (a technológia ehhez pedig már ekkor is rendelkezésre állt).

A siófoki strand Fotó: Hirling Bálint - Origo

Egy hónappal később, októberben már olyan feltételezések is napvilágot láttak, hogy a víz alatti mező a korábbinál jóval magasabban, alig 6-800 méteres mélységben terül el, és helyét tekintve a Siófok-Tihany-Lovas háromszögben található. A Bors korábban azt is megírta, hogy ezt szakemberek meg is erősítették, és a második világháború alatt már meg is volt a kitermelés projektje.

Fúrótornyokat, fúróbarlangokat, (olajfúró) szigeteket és meder alatti fúróalagutakat terveztek a siófoki öbölbe a kitermeléshez,

így gondolták elkerülhetőnek, hogy olaj kerülhessen a vízbe. Az ökológiai katasztrófa vagy a fürdésre alkalmatlanná tett Balaton rémképe már akkor sem mutatott volna jól a címlapokon.

Próbafúrások a második világháború árnyékában

A vállalat elszántságát mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy kiharcolták, hogy még 1939 végén engedélyt kaphasson nyíltvízi próbafúrásokra, Siófok környékén. Még a szerencse is a kezükre játszott, ugyanis 1939-40 tele igen hideg volt, így a tavon masszív jégréteg képződött januárban. Ennek segítségével mesterséges szigetek építése nélkül, 1940. január 29-én megkezdték a kutatófúrásokat. Ezek egészen február közepéig tartottak, majd a külföldről érkezett szakemberek a legnagyobb titoktartás mellett távoztak. Azt, hogy pontosan mi történt, ma sem lehet tudni.

Az mindenesetre tény, hogy a tóban soha nem kezdték meg az olaj kitermelését.

Annak ellenére sem, hogy a MAORT ebben az időszakban működésének csúcspontján volt. Ezek után a lehetséges balatoni kitermelés ötlete végképp feledésbe merült. A második világháborúban német irányítás alá került a cég, az infrastruktúrája nagy részét pedig bombatalálatok érték. 1948-ban koncepciós per indult a vállalat vezetői ellen, melyben azt állították, hogy a cég szándékosan fogja vissza a kitermelést és nem folytatja a kutatásokat. A per végén az amerikai vezetőket kitoloncolták, Dr. Papp Simon vezető geológust pedig börtönbe vetették.

A MAORT-ot ezt követően államosították, majd szovjet- majd magyar fennhatóság alá került. A kommunista rendszernek komoly tervei voltak a Balatonnal, melynek hamarosan el is érkezett asz igazi aranykora, így az olajfúrótornyok veszélye végképp elhárult.

Magyarország területén a balatoni kőolaj mellett vannak más nyersanyag-források is. Az elmúlt években nagy figyelem irányult a lehetséges börzsöni aranytartalékra is, melynek értéke 50 ezer millárd forint körül lehet:

Energiaforrások kiaknázatlanul

Napjainkban, az energetikai kihívások kapcsán újra át kell gondolniuk az országoknak, milyen kiaknázatlan lehetőségeik vannak a határaikon belül. Így került az érdeklődés középpontjába ismét a magyar tenger alatt rejtőző olajmező, amit azonban nem tudnak azonnal kitermelni a termálvíz és a földgáz miatt.

Szakemberek szerint az nem kétséges többé, hogy a Dráva mentén és a Balatonnál is van rejtett energiakészlet.

A fúrások az bizonyítják, hogy sok helyen tör vagy törhetne fel termálvíz és földgáz az országban, de ezek kitermeléséhez súlyos milliárdok kellenének - mondta egy szakértő a Somogy Megyei Hírlapnak még tavaly ősszel, amely akkor azt is megírta, hogy a Dráva menti kilenc kőolajkút körül újra beindult az élet, bár akkor még csak néhány adott megfelelő mennyiséget