Hihetetlen, de valódi a szerkezet, ami kipörgeti a babát a szülő nőből

Hihetetlen, de néhány évtizeddel ezelőtt kifejlesztettek és szabadalmaztattak egy készüléket, amely elvileg radikálisan lecsökkentette volna a vajúdás idejét a szülő nőknél. Ezzel a találmányával a Blonsky házaspár még Nobel-díjat is nyert - bár nem a valódi rangos elismerést, hanem annak egyfajta antitézisét, vagyis a legfurcsább, komolyan nemigen vehető találmányoknak, felfedezéseknek járó díjat. Cikkünkben bemutatjuk az újszülőttet centrifugális erővel világra segítő gépet, melynek meghökkentő ötletéből sosem lett sorozatgyártott tétel.

Cikkünk tárgya, a Blonsky-berendezés, amely a centrifugális erőt használta a vajúdás segítésére:

A szülés az orvostudományban

Korábba, a törzsi társadalmak idejében az asszonyok olykor a törzs minden tagjának szeme láttára hozták világra gyermeküket. Gyógyító-orvosi funkcióval bíró tagja a közösségnek csak akkor avatkozott bele a szülés folyamatába, ha komplikációk adódtak közben. A nők által a szülés során felvett pozíció ugyanakkor kultúránként és időben is változott. Például Délkelet-Ázsiában egyes helyeken faágba kapaszkodva, terpeszben állva szültek - és szülnek napjainkban is - a nők, az érkező újszülöttet pedig egy segítő fogta meg.

Az ókori görögök idejében az asszonyok egy jól kipárnázott széken ülve szültek,

miközben egy másik asszony tartotta őket, a bába pedig a földön guggolva várta, hogy megfoghassa az újszülöttet.

A premodern korszakban a kismamák szülőszékeken adtak életet gyermekeiknek:

Ezek a hivatásos bábák már próbálkoztak néhány módszerrel a vajúdás folyamatának könnyítése, felgyorsítása érdekében: ilyen volt

a járkáltatás, a has és a derék dörzsölése, és az üvegbe fújatás.

Ezeket a módszereket azonban többen kuruzslásnak tartották, pedig nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a szülés levezetésének gyakorlata fejlődhessen.

Ha pedig a szülés biztonságosabbá tétele, úgy nem feledkezhetünk meg annak kapcsán egy némileg más jellegű, de fontos magyar vonatkozásról. A tudomány Semmelweis Ignácot tekinti "az anyák megmentőjének", neki ugyanis sikerült elérnie, hogy a korábbi, szüléssel kapcsolatos halálfélelem jelentős mértékben csökkenjen. Rájött ugyanis, hogy a szülés után gyermekágyi lázban meghalt édesanyák szervezetébe az orvosok kezéről kerülhettek át kórokozók. Semmelweis hatására bevezették azt a kötelező gyakorlatot, hogy az orvosoknak a szülés előtt klóros vízzel alaposan kezet kellett mosniuk, ezzel pedig eltávolították a mérgező anyagokat a bőrükről, amivel jelentősen csökkent a szülést követően meghalt nők száma. A XIX. és a XX. században az orvostudományi felfedezések forradalmi újításokat hoztak a vajúdás biztonságosabbá tételében is.

Ezen a 20. század eleji felvételen egy orvos bábák közreműködésével gyakorolja a szülés levezetését egy próbababán:

Az új technológiák, mint például az érzéstelenítés, drámaian csökkentették a szülés kínzó fájdalmait. Az új módszerek azonban újabb kockázatokat is magukkal hoztak. A mélyaltatás, más néven az alkonyi alvás gyakorlata kiszolgáltatottá tette a pácienseket. Túlzásba vitték továbbá a gátmetszés használatát, ami egyes babák és édesanyák esetében egyébként megelőzhető sérüléseket okozott.

A jószándékú és hasznos orvosi megoldások között

néhány évizede felbukkant egy furcsa megoldás: a Blonsky készülék, melynek ötletét sokan annyira groteszknek találták, hogy kételkedtek a berendezés létezésében.

Pedig nagyon is valóságos találmányról van szó, amelynek történetét alább ismertetjük röviden.

Egy valódi Blonsky-készülék bemutatása (angol nyelvű videó):

A Blonsky készülék Forrás: Youtube/ Science Gallery Dublin

Centrifugális erő a szülőszobában

A készülék valójában egy mérnöki csúcsteljesítmény volt, amelyet egy gyermektelen házaspár, a New York-i George Blonsky bányamérnök feleségével, Charlotte-tal együtt fejlesztett ki. Az ötlet alapját az adta, hogy a házaspár a bronxi állatkertben látott egy éppen vajúdó elefántot, amint ellés előtt körbe-körbe forgott. A bányamérnök feltette magában a kérdést: vajon az állat módszere alkalmazható a nők szülésének megkönnyítésére? Blonsky úgy vélte, hogy a modern nőknek már nincs megfelelően fejlett izomzatuk a gyors és hatékony szüléshez. A mérnök szerint a megoldást ezért a vajúdás közbeni forgás fizikája, illetve annak anatómiai kapcsolatai jelentik. Ezek pedig - gondolta a mérnök - valójában számolható és kiszámítható dolgok.

A Blonsky-készülék működésének ábrázolása:

"Egy olyan nő esetében, aki teljesen fejlett izomrendszerrel rendelkezik, és a terhessége alatt folyamatosan jelentős fizikai megterhelésnek volt kitéve - ahogyan az teljesen normális -, a természet minden szükséges erőt és eszközt biztosít a problémamentes és viszonylag gyors szüléshez" - írja a házaspár későbbi szabadalmi kérvényében, melyet fejlesztésükre adtak be. A házaspár ugyanakkor úgy vélte, hogy a luxusban, de legalábbis jómódban élő modern nők esetében - főleg a mozgásszegény életmódjuk miatt - gyakran a szükségesnél gyengébb marad a szüléshez kellő izomzat. Számukra Blonskyék egy olyan forgó készülék használatát javasolták, amely "jelentős hajtóerőt" biztosít a baba kilökéséhez az anya testéből. A segédeszköz egy gyengéd, egyenletesen eloszlatott, megfelelően irányított, és precízen szabályozott hajtóerő létrehozásával segíti, illetve egészíti ki a kismama erőfeszítéseit. Blonskyék magyarázata szerint

a még az anyukája hasában lévő kisbabának jelentős hajtóerő kifejtésére van szüksége ahhoz, hogy előbújjon."

A házaspár pedig tudta, hogyan biztosítsák ezt a szükséges hajtóerőt.

A Blonsky-készülék szabadalmi kérvényében szereplő vázlatrajz a forgóasztalt és a szülő anya helyzetét mutatja:

Védett szabadalom lett a forgatógépből

A fejlesztés szabadalmi kérvénye nyolc oldalon keresztül ábrákkal és magyarázatokkal részletezte a találmány működését. A konstrukció mintegy 125 alapvető fontosságú alkatrészt tartalmaz, köztük csavarokat, fékeket, egy változó sebességű függőleges fogaskerekes motort, alumínium ballasztvizes dobozokat, és egy, a babát "befogó" hálót is.

A Blonsky-készülék azt ígérte, hogy a centrifugális erő felhasználásával forradalmasítja a szülést.

Az amerikai szabadalmi hivatal végül jóváhagyta a kérelmet, és 1965. november 9-én a Blonsky házaspár megkapta a 3.216.423 számú amerikai szabadalmat, egy olyan készülékre, amely a centrifugális erő segítségével megkönnyíti a gyermek megszületését.

A gyakorlatban - ha valaha is használták volna - ez a következőképpen valósult volna meg: a nő egy asztalhoz kötözve feküdt volna az eljárás során, és az asztal különböző sebességgel forgott volna körbe.

A készülék több hevederrel van ellátva, hogy biztosítsa a nő biztonságos, stabil és kényelmes elhelyezkedését a hordágyon

- állt a szabadalmi jelentésben. A kezelő pedig fokozatosan gyorsítja a gép forgását, addig a sebességig, ami még komfortos a kismama számára. A készülék természetesen azonnal leáll, ha az "erős, rugalmas anyagból készült, zseb alakú befogadóháló" érzékeli az újszülött megérkezését.

Szerencsére azonban eddig még nem került elő bizonyíték arra, hogy a Blonsky-eszközt valaha is használták volna szülés közben. Mindenesetre a fejlesztés 1999-ben elnyerte a haszontalan vívmányoknak járó, a Nobel-díj ellenpontjaként értelmezhető Ig Nobelt. A posztumusz díjat a család vette át.

Az Ig Nobel-díj

1999-ben a házaspár készülékével posztumusz elnyerte az lg Nobel-díjat, mert a kuratóriumi tagok szerint ezzel hatalmas előrelépést tettek az irányított szülés, sőt a teljes egészségügyi ellátás területén. Az Ig Nobel-díjat 1991 óta osztják ki a mulatságos vagy haszontalannak látszó felfedezések kitalálói számára. Az Ig az "ignoble" (méltatlan) szóra utal. Az Annals of Improbable Research (AIR) magazinban olvasható alapszabálya szerint a díjat olyan kutatásokkal lehet elnyerni, amelyeket nem lehet, vagy nem érdemes megismételni. De más különbségek is vannak a valódi Nobel-díjhoz képest: míg az igazi Nobel-díjasok Stockholmban felfedezésükért jelentős anyagi elismerést is kapnak, Cambridge-ben (itt található az Ig díjátadónak helyszínt biztosító Harvard Egyetem) a díjazottak csak egy műanyag zacskót kapnak, benne mindenféle semmiséggel: régi címkék, filteres tea, sárga műanyag kacsa, cigarettacsikkek, vagy egy tekercs ragasztószalag. Sőt, a díjátadóra a szállást és az útiköltséget is a saját zsebükből kell fizetniük.

A közel hatvan éves szabadalom furcsa, valójában el sem indult karrierje ugyanakkor napjainkban sem zárult. A "babakiröppentő" készülék ihlette a 2013-ban bemutatott The Blonsky Device című operát, egy dublini múzeumban pedig 2014-ben felépítették a készüléknek az eredeti tervek szerinti példányát, ez látható ezen a képen:

Noha a fejlesztést ott is kudarként értékelik, a készülék bemutatásának nem az azon való káröröm, méltatlankodás, hanem a párbeszéd elindítása, végső soron pedig a kreativitás serkentése a célja. A Blonsky-készüléket a gyakorlatban sosem alkalmazták - a házaspáron kívül mások nem érezték annak szükségét, valamint gyártása akkoriban elég költséges lett volna -, a védőhálóról pedig utólag megállapították, hogy alkalmatlan az újszülőtt "befogásához". A találmány azonban egyáltalán nem volt hoax, olyannyira nem, hogy szabadalmi bejegyzése napjainkban is olvasható.

Források: allthatsinteresting, The Guardian, pte.hu