Gulyás Balázs

Tudatboncolás PET-tel

II. A pozitronemissziós tomográfia (PET) alapjai

Animáció: Pozitronemissziós tomográfia

A funkcionális agyi képalkotó eljárások "királynőjének" jelenleg a pozitronemissziós tomográfiát (PET) tekintjük (animáció). Azért, mert ez az a módszer, amelyik az agy egészében lezajló eseményekről pontos anatómiai kontextusban a legváltozatosabb információkat tudja adni mérhető, azaz parametrikus, kvantitatív módon. Hátránya ugyan az, hogy a térbeli és időbeli feloldóképessége nem a legjobb az elérhető módszerek közük, de ezt előnyei messze fölülmúlják: a módszerrel számos agyi funkcionális paraméter - így az agyi vérátáramlás, anyagcsere, a receptorok és neurotranszmitterek agyon belüli eloszlása, sűrűsége stb. - mérhető és pontosan kvantifikálható. A hátrányokat pedig más módszerekkel való együttes alkalmazásával kiküszöbölhetjük.

1. ábra

Animáció: A PET módszer alapjai

A mi szempontunkból azonban sokkal fontosabb, hogy a PET segítségével vizsgálni tudjuk a központi idegrendszer receptor- és neurotranszmitter-rendszereinek agyi eloszlását és működését (animáció).

Animáció: Az agy dopaminrendszere

Hasonlóképpen, vizsgálni tudjuk az idegsejtek működését, pontosabban azt, hogy mely agyi területeken működnek intenzívebben az idegsejtek, azaz "hol dolgozik agyunk". Ott ugyanis, ahol agyunk idegsejtjei intenzívebben dolgoznak, nagyobb az idegszövet anyagcseréje, több oxigént, szőlőcukrot fogyasztanak az idegsejtek, és emiatt a regionális agyi vérátáramlás is nagyobb lesz - szemben azon agyi területekkel, amelyek nem vesznek részt egy adott agyi funkcióban.

2. ábra

Így tudjuk tehát az egyes agyi funkciókért - legyenek azok akár magasabb szellemi működések - felelős agyi idegpopulációk helyét lokalizálni az emberi agyban.