Gulyás Balázs

Tudatboncolás PET-tel

VII. A nem tudatosuló ingerek hatása a tudatos agyi működésekre

Régi ismeret, hogy az állatvilágban a feromonok döntő szerepet játszanak az egyedek közti kommunikációban. A feromonok olyan kémiai anyagok, amelyeket a szervezet termel a levegő útján terjedve a másik egyed viselkedését meghatározó módon befolyásolják. Közismert, hogy például a lepkék feromonjaik segítségével több tíz kilométerről is felismerik, hol tartózkodnak fajuk más egyedei a környéken. A magasabb rendű állatok esetében leginkább szexhormonokról és azok anyagcseretermékeiről van szó, amelyet testünk bőrmirigyei termelnek vagy a vérből a bőrön át kijutva a levegő útján terjednek (animáció).

Animáció: Fel nem fogott döntéseink

Nem szaganyagokról van szó, a legtöbb feromon szagtalan, nem ingerli szaglórendszerünket, hanem egy másik - a humán anatómiában régen leírt, aztán elfelejtett, majd napjainkban ismét felismert - rendszeren, a vomeronazális vagy para-olfaktoros rendszeren keresztül fejtik ki agyi hatásukat.

A humán feromonok viselkedésünkre gyakorolt hatását kutatók már évtizedek óta kutatják. Közismert például, hogy közös teremben, például egy kollégium közös hálószobájában vagy börtönben lakó nők menstruációs ciklusa összerendeződik. Amint azt hosszú kutatások kimutatták, a menstruációs ciklus különböző fázisaiban termelt hormonok feromonként viselkednek, és befolyásolják a környezetben élő nők menstruációs ciklusát.

Azt is jól demonstrálni tudták kutatók, nevezetesen Martha McKlintock, hogy a feromonoknak hatása van az érzelmekre. Közismert kísérlete bejárta a világsajtót. Lányokkal fiukról levetett pólókat szagoltatott, miközben két kérdést tett fel: 1) büdös-e vagy kellemes-szagú-e a póló, és 2) vonzó-e vagy taszító, amit szagol. Érdekes módon a válaszok túlnyomó többsége a volt, hogy nagyon büdösek a szagolt pólók, de van bennük valami nagyon vonzó. Mindezt azt jelzi, hogy a pólóban lévő szaganyagok (az izzadt emberi test egyéb termékei) a szaglórendszerre hatnak, és ott negatív élményt okoznak, a nem szaganyagként jelentkező feromonok viszont valamilyen úton-módon pozitív viselkedési hatást okoznak.

Egy klasszikus kísérletben a kutatók egy orvosi rendelő előszobájába rendezkedtek be és azt figyelték, ki hová ül. A nők általában félénkebben viselkedtek, nem akartak annyira a középpontban lenni, és a doktor úr ajtajával szembeni székekre alig ültek le, inkább a fal mellett foglaltak helyet. Ezzel szemben a férfiak sokkal "macsóbb" viselkedést mutattak: előnyben részesítették a doktor ajtajával szembeni székeket, gondolom, azért, hogy az orvos azonnal lássa őket és elsőként hívja be őket vizsgálatra. Az adatgyűjtést követően kísérletezőink egy szagként nem jelentkező feromonnal, a férfi androstendienon hormonnal fújták be a doktor szobájával szembeni széket. Ami ezután történt, az döbbenetes volt: az erre a székre ülő férfiak száma szignifikánsan lecsökkent, szignifikánsan megnőtt viszont az ide telepedő nők száma. Természetesen a naiv kísérleti személyeknek fogalmuk sem volt, hogy kísérlet részei, és nem is tudtak magyarázatot találni viselkedésükre.

9. ábra

Animáció: A szaglás és a feromon érzékelés agyi rendszerei

Ez volt a világon az első bizonyíték arra, hogy az emberi agyban a feromonoknak jól mérhető élettani hatása van, amely minden bizonnyal magyarázza a feromonokon alapuló viselkedési hatásokat.

Van-e mindennek jelentősége a mindennapi életünkben? Befolyásolják-e a tudatunkba nem jutó feromonhatások a tudatunkat, például jól megfontolt döntéseinket?

10. ábra

Animáció: Férfiak, nők és a feromonok

A kísérletek közben a kísérleti személyek hol tiszta levegőt lélegeztek be, hol feromonokkal dúsított levegőt, de nekik erről fogalmuk sem volt. Legnagyobb megdöbbenésünkre a férfiferomon szaglása közben a kísérleti személyek hamarább kijelentették egy "morfolt" női arcképre, hogy azt már többé nem tekintik nőnek, mint feromonexpozíció nélkül (animáció). (A dolog a másik irányba nem érvényesült, amelynek azóta jól megismert okai vannak, de ebbe most hadd ne menjek be.) Azaz egyértelműen bizonyítani tudtuk, hogy a nem tudatosuló feromonhatások a vizuális ingerlés alapján történő döntési folyamatot szignifikánsan befolyásolták.

Animáció: Férfiak, nők és a feromonok

Ha ez így van, akkor feltételezhető, hogy mindennapos viselkedésünket számos olyan nem tudatosuló hatás, például feromonhatás befolyásolja, amely sosem jut be a tudatunkba. Ez különösen érvényes a szociális interakciók során mutatott viselkedésünkre. Nem tudjuk tehát, hogy az olykor rendkívül tudatosnak tartott döntéseink valójában mennyire tudatosak, mily mértékben befolyásolják őket nem tudatosuló egyéb élettani hatások.

Amikor egyik kollégámmal, Kéri Szabolccsal és a korábban már említett Jean Decety francia kollégával nőket különféle szaghatásoknak tettünk ki, azt találtuk, hogy a semleges környezetben is és a szagos környezetben is ugyanazon agykérgi területek aktiválását váltják ki a feromonok (animáció).

Animáció: A feromonok hatása az agykéreg aktivitására

Legnagyobb megdöbbenésünkre ezek a területek egybeesnek azokkal, vagy közelállóak azokhoz az agykérgi területekhez, amelyek az úgynevezett "szociális gondolkodásunk" - például az együttérzés, beleérzés, empátia - során aktiválódnak. E terület vizsgálatának időközben Jean Decety barátom lett a legnagyobb nemzetközi tekintélye.

Ha tehát a tudatos és a tudatba be nem jutó agyi működések ilyen jól "megférnek egymás mellett" és kimutathatók PET-tel, önkéntelenül felmerül a kérdés: kialakulhat-e konfliktus a tudatos és a nem tudatos között? A válasz nem is olyan egyszerű, és hadd ne kelljen kérdésemre itt és most válaszolni. Szeretném viszont egy példával illusztrálni a helyzetet.

Közismert, hogy a törzsfejlődés folyamán legmagasabb szintre ért élőlény az ember, akinek agya a legfejlettebb és - ahogy már eddig is láttuk - képes a legmagasabb tudatos funkciók elvégzésére. Agyunk kiemelkedő fejlettsége elsősorban az agykéreg - más specieszekkel összehasonlított - hihetetlen magas fejlettségének köszönhető, és feltételezzük, hogy az agykéreg működése áll a legmagasabb szellemi működések mögött. Ha ez így van, akkor feltételezhető, hogy agyunk "hierarchikusan legmagasabb" részei kontrollálhatják az "alacsonyabb" működéseket, például az elemi vegetatív működéseket. Vagy nem így lenne?

11. ábra

Képzeljük el azt a jelenetet, hogy Albert Einstein az Anno Mirabile során, azaz 1905-ben, üldögél a zürichi szabadalmi hivatali szobájában és éppen arról elmélkedik, hogy az energia és a tömeg között mi az összefüggés. Már jó néhány formulát kipróbált, de még nincs meg a megoldás. Kétségtelen, az emberiség egyik legkiemelkedőbb pillanatával állunk szemben. Einstein is tisztában van ezzel. Egyszer csak egy jól ismert zavaró érzés támad az alhasában. "Rá se ránts - mondja magának - most az emberi szellem egyik legmagasztosabb működésével állunk szemben, a világegyenletet kell megalkotnom, ebben egy alantas, már a halaknál is meglévő vegetatív késztetés nem befolyásolhat; nem írhatja felül az emberi agykéreg legmagasabb szintű működését!" És ez így meg még néhány percig... Ámde magasztos szellemi működés ide, legmagasabb agykérgi funkció oda, egy idő után ez a lángelme kénytelen engedni az igen alacsony szintű, már az előgerincesekben is meglévő vegetatív késztetésnek - és Einstein a folyosó végén lévő kis helyiség felé veszi az irányt.

Mi történt? Az alacsonyabb szintű vegetatív agyi funkció felül tudta írni a legmagasabb szintű tudatos agyi funkciót? Hát helyén van ez?

Nos, úgy tűnik, agyunk úgy van megalkotva, hogy néha konfliktusba kerülhet a magasabb rendű tudatos funkció a szemünkben "alacsonyabb rendű" funkciókkal. Hogy ennek mi a mechanizmusa, azt még nem ismerjük eléggé, de egy Derek Denton nevű ausztráliai élettanász sok évet szentelt e kérdések tisztázásának. Denton Peter Fox-szal, a San Antonio-i PET központ vezetőjével és munkatársaival számos PET kísérletet folytatott a legelemibb vegetatív késztetések mögött álló agyműködések lokalizálására. Így például légszomjban vagy kísérletes körülmények között kialakított mérhetetlen szomjúságban azt találták, hogy az élettankönyvekben jól ismert agytörzsi magvak erőteljesen aktiválódnak. Csakhogy amint a 15. ábrán látható képek is mutatják, nem várt módon az agykéregben is kiterjedt aktivációs minták voltak, mintegy jelezve azt, hogy a legelemibb vegetatív késztetéseink befolyásolják a legmagasabb szellemi funkciókért felelős agykérgünk működését.

Animáció: Légszomj és szomj

Derek Denton eljött hozzánk is Stockholmba, hogy tisztázzuk a fent említett "Einstein - Manneken Pis" ügy részleteit. Azaz hogy hogyan tudja "fölülírni" a vizelési inger a legmagasabb agykérgi funkciókat, mi a tudatos és a vegetatív működések közti kapcsolat agyi alapja.

Fiatal kísérleti személyeket kezdtünk el itatni. No nem alkohollal, hanem vízzel - de abból bőven jutott nekik. Közben PET-tel vizsgáltuk az agyuk működését. Mellőzve a részleteket most csak a lényeget mondom el: amikor már tűrhetetlen volt az késztetés arra, hogy "megszabaduljanak" a sok folyadéktól, agyukban kiterjedt agykérgi aktivitás találtunk - jelezve azt, hogy bizony ez az "alantas" késztetés képes a legmagasabb tudatos funkciókért felelős agykérgünket is maga alá gyűrni (animáció).

Animáció: "Könnyítési inger"

Remélem, nem bánták meg, hogy tudatosan elkezdték olvasni az előadásomat, bár nem tudták, mire számíthatnak. Azt is remélem, hogy ezzel a néhány példával sikerült Önökben elhintenem a magot: nemcsak érdemes az agy tudatos és nem tudatosuló működéseit vizsgálnunk, hanem immár meg is van ehhez az eszköztárunk. Remélem, ennek a munkának lesznek folytatói Önök közül is. És most szabad a pálya, dönthetnek: Einstein vagy a Manneken Pis.