Gulyás Balázs

Tudatboncolás PET-tel

VI. A tudat neurobiológiai modellje II.

Van-e más jól tesztelhető modellje a tudat neurobiológiai alapjainak? Talán még egy immár klasszikusnak számító elméletet említenék meg, amelynek kidolgozása egykori oxfordi mentorom, Alan Cowey, valamint az ugyancsak oxfordi Larry Weiskrantz és a jelenleg Düsseldorfban dolgozó Petra Stoerig nevéhez fűződik leginkább.

Larry Weiskrantz jelentős felismerése volt a vaklátás (blindsight) jelensége. Az olyan személyek, akik korábban láttak, de valamilyen oknál fogva - legyen az egy közlekedési baleset, agyvérzés vagy agytumor - elveszítették elsődleges látókérgüket, funkcionálisan vakok, azaz nem jut be látási információ a tudatukba (ezt látókérgi vakságnak nevezzük). Ugyanakkor kísérletes körülmények között számos látási tesztet nagy pontossággal meg tudnak oldani, ez pedig arra utal, hogy agyuk kielégítő módon feldolgozza a bejutott látási információt. Tehát az ilyen személy nem tudja, hogy lát, miközben korrekt válaszokat ad látási tesztek során.

5. ábra

deaf-hearingnumb-touch

6. ábra

Emiatt az egyik oldalon teljesen kiesett a látótere, azaz nem látott semmit, vak volt a kieséssel ellenoldali látótér. Larry ezt a vak látóteret stimulálta különböző látási ingerekkel, például felfelé-lefelé vagy oldalirányba mozgó fényjelekkel (animáció).

Animáció: Vaklátás

7. ábra

Mindez szépen példázza azt, hogy agyunkban elválik a tudatos érzékelési folyamat (ez esetben a tudatos látási folyamat) és az érzékelt inger részletes feldolgozása, illetve az ezzel kapcsolatos cselekvés, válaszadás.

8. ábra

A fenti kísérletek interpretációja azóta is komoly vita tárgya. Mindenesetre a vázolt eset is azt mutatja, hogy a tudat neurobiológiai alapjaival kapcsolatos elképzelések tesztelhetők agyi funkcionális képalkotási módszerek segítségével.

De a vaklátás jelenségnek van egy másik érdekes aspektusa is. Ugyanis, amint tudjuk, a szem szivárványhártyájáról az információ több irányba is terjed az agyban, így a látókéreg érintése nélkül agyunk egyik ősi területéra, az amigdalába is eljut a látási információ. Ezen agyi terület működése elsősorban a félelemmel, agresszivitással, ijedelemmel, váratlan emocionális reakcióinkkal kapcsolatos. Az amigdalánk aktiválódik akkor, amikor megijedünk egy agresszív arctól, és az amigdala a felelős azért, hogy beindulnak agyunkban az ijedelemmel kapcsolatos élettani reakcióink. Amikor egy olyan ember, akinek hiányzik a látókérge, egy ijesztő képet "lát" (pontosabban: egy ilyen kép kerül a vak látóterébe), amigdalája egyértelműen aktiválódik, és az beindítja az ijedelemmel kapcsolatos egyéb élettani reakciókat, például a bőrellenállás megnövekszik, a szívritmus megemelkedik, a pupilla kitágul (animáció).

Animáció: Vaklátás