Elmondhatjuk tehát, hogy az idegrendszer fejlődésének a születés utáni döntő korszakában a genetikusan pontosan meg nem határozható, pontatlanságokkal, tévedésekkel teletűzdelt folyamatok az emberi idegrendszer egyedülálló plaszticitását jelzik és teszik lehetővé - szemben az alacsonyabb rendűek (pl. béka, hal) genetikusan jóval szigorúbban meghatározott "specifikusabb" idegrendszerével. Minél nagyobb a pontatlanságokban realizálódó tévedési lehetőség, a korrekciók révén annál optimálisabb lehet a környezeti tényezőkre is reagáló emberi agytulajdonságok kifejlődése.