Téli rege: Huszonharmadik fejezet

Harburgból épp egy óra útHamburgig. Az esti égenköszöntöttek a csillagok,szél szállt a lanyha légben.S hogy meglátott anyám, öröms ijedtség fojtogatta;feljajdult: "Drága gyermekem!" -s a kezét összecsapta."Jaj, tizenhárom esztendőszaladt el közben, édes!Mit ennél, drága gyermekem?éhes vagy biztosan, éhes!Van itthon hal és libahúsés gyönyörű narancsok.""Adj hát halat és libahústés gyönyörű narancsot."S hogy jó étvággyal ettem ott,anyám is derűsebb lett,száz kérdést tett föl, ezt meg azt,fogósat is nem egyet."Van-é, fiam, ki gondodatviselje távol innet?Feleséged jó gazdasszony-é?Foldja-e strimflid, inged?""Anyuskám, nagyszerű a hal,de jobb, ha nem beszélek,a szálka torkomon akad,ne szólj most te se, kérlek."S hogy a derék hal elfogyott,s a libahúst behordtaanyám, száz kérdést tett megint,fogósat is gyakorta."Az országok közt, jó fiam,mondd, hol legjobb az élet?Különb-e hát a francia,vagy itt különb, a német?