XVII. fejezet

XVII. fejezetCsászárral így pöröltem én -álmomban, persze-persze! Uralkodókkal ébren így kinek vón' szólni mersze?Csak álom, fenkölt álom az,ha odamond a német,ha kimondja, mit oly igenrejt mélyén hű szívének.Erdei úton ébredék.És álmom mely virrasztá, a sok fa most, a fás való az álmot elriasztá.Lombot csóvált rosszallva tölgy és nyírfa ága - már-már kétségb' esve szóltam tehát: "Bocsáss meg, drága császár!A hirtelen szót megbocsásd! bölcsebb vagy, Barbarossa, nálam, türelmed több; jövel, császár, hamar! S ha rossz aguillotine, pallossal nyakazz nemest! Gatyás parasztots polgárt akassz csak - hajdanán mint jó atyád akasztott.Legfennebb pár nemest akasszolykor tán, s - bontva rendet -nyakazz polgárt s pórt: minket iséppúgy Isten teremtett!Nagy Károly vérbíráivalörvendeztesd a népet -és oszd be jól: viruljanakkarok, rendek s a céhek.Hozd vissza a szent rómaibirodalmat s a láncot:büdös condráink vissza ránk!az egész firlefáncot!A középkort, az igazitkibírnám! szenvedésenem bántana - csak válts meg itte korcs seregtől és elovagrendtől - kamásniban!Undok kevercs e pép, melyőrjöngő gót s hazug modern:se hal, se hús, csak émely.E ripacstruppnak vágj közé,színházát csukd be! Trágárparódiát ne tűrj tovább -inkább jöjj vissza, császár!"<< előző rész    következő rész >>