Horn Péter

II. A világ agrárgazdaságának néhány fő vonása napjainkban

Az elmúlt ötven év a mezőgazdaságban is nagyobb változásokat hozott, mint korábban sok évszázad.

Ötven éve 2,5 milliárd ember élt a Földön, ma több mint 6 milliárd. Fél évszázada az emberiség 16%-a éhezett - 400 millió. Ma ugyan már számuk 800 millióra nőtt, de az éhezők aránya 13%-ra csökkent. Ma 3,5 milliárd ember élelmiszer-ellátása sokkal jobb, mint ötven éve volt, és nem éhezik ugyan a többi, 2 milliárd, de ellátottságuk szegényes. Szomorú tény, hogy még napjainkban is az alultápláltság milliárdnyi ember osztályrésze - az éhező százmilliókon kívül -, zömében a fejlődő országokban. Szomorúan kell tapasztalnunk, hogy a közepesen gazdag és a gazdag országokban is újabban számottevően nőtt az alultápláltak száma, a szociális hálók gyengülése következtében. Ez alól a mi hazánk sem kivétel.

Azt azonban mégis óriási eredményként kell elkönyvelnünk, hogy a több mint kétszeresére nőtt emberiség élelmiszerellátásával nemcsak lépést tudott tartani az agrárgazdaság, hanem még javított is azon. Ezt a hallatlan fejlődést új, nagyteljesítményű növény- és állatfajták, új termelési eljárások tették lehetővé. A mezőgazdaság ma már szinte minden tudományág eredményét hasznosítja.

7. ábra

Szakmai tevékenységemből adódóan legyen szabad itt csupán a sertés és a pulyka hústermelő képességének változására két példát bemutatni.

A mezőgazdasági tevékenység termelékenysége a fejlett országokban rohamosan nőtt, de alig vagy egyáltalán nem változott az elmaradott régiókban. Emiatt hihetetlen mértékben tágult, 2000-szeresére növekedett a világ legfejlettebb agrártermelői (2%) és a legelmaradottabbak - több mint 500 milliónyian tartoznak ide - közötti termelékenységi különbség (pl. 2000 tonna gabona/év/dolgozó szemben 1 tonna/év/dolgozóval).

8. ábra

A különböző régiók általános gazdasági fejlettségében, az agrárgazdaság termelékenységében, a népsűrűségben, a rendelkezésre álló agrár erőforrások egy főre eső mennyiségében (földterület és minőség, vízellátás, klíma stb.) az élelmiszerbőségben, illetve -hiányban fennálló nagy különbségek alapján nem csodálkozhatunk azon, hogy az agrárgazdasággal szemben támasztott társadalmi elvárások is eltérően alakulnak.

A nagy népsűrűségű, erőforrásokban szegény, fejletlen infrastruktúrájú fejlődő országok döntő többségében (pl. Afrika legtöbb országa, számos ázsiai ország) a mezőgazdasággal szemben támasztott egyetlen igény az életfenntartáshoz szükséges táplálék előállítása, szinte mindenáron. Egycélú, monofunkcionális az agrárgazdaság. A másik végletet az Európai Unió képviseli azáltal, hogy az agrárgazdaságtól a lakosság bőséges, biztonságos és nagyon változatos élelmiszer-ellátása mellett elvárja, hogy a tevékenység hosszú távon fenntartható legyen, kímélje messzemenően a környezetet, őrizze meg az élővilág sokszínűségét, az állattartásban érvényesítsen ún. állatjóléti követelményeket, őrizze meg a vidék lakosságmegtartó erejét, a mezőgazdaságból élők jövedelme legyen versenyképes más szakmákéval, biztosítsa a vidék kultúrált tájjellegét, alkossa szerves részét a terület- és vidékfejlesztési stratégiáknak. Az EU-ra jellemző leginkább a világon a sok célt egyidejűleg teljesítő multifunkcionális agrárgazdasági filozófia és stratégia.

Az EU - a multifunkcionális agrárgazdaság fenntartásának szükségességét és költségesebb voltát elismerve - ezért az adófizetők pénzéből különböző jogcímeken jelentős támogatásokat nyújt a mezőgazdaságnak. Tekintve, hogy az EU nagy agrártermelő, a lakosság összességében jól és biztonságosan ellátott élelmiszerekkel, ezért az Európai Unió a legtöbb ágazatban nem érdekelt a termelés további növelésében.

Számos fejlett mezőgazdasággal rendelkező ország (mint pl. az USA, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland) mezőgazdaságának fejlesztése során a termék-előállítás hatékonyságára helyezi a fő hangsúlyt, a környezetvédelmi követelmények teljesítésének fokozódó igénye mellett. Ez az országcsoport arra törekszik, hogy a globalizációs folyamatokból adódó világkereskedelmi versenyelőnyét tovább növelje. Az agrárgazdaság multifunkcionális EU-s filozófiáját nem tekintik követendőnek, mert az sok vonatkozásban gátolná a hatékony termék-előállítási törekvéseik érvényesítését. Az is igaz persze, hogy hatalmas, ma még csak részben kihasznált természeti potenciállal rendelkeznek, szemben az EU-val.

Nem véletlen tehát, hogy az EU - különböző eszközökkel - védi belső piacait, nem enged szabad utat a globális verseny érvényesülésének. Nem tagadható, hogy emiatt az agrárkereskedelem további liberalizálásáért küzdő országok - fejlődők és fejlettek is - folyamatosan támadják.