Az 1986-ban a német kormány finanszírozásában megépült Meteor kutatóhajó közel húsz éve végez mélytengeri megfigyeléseket világszerte. A kutatóhajó a Kielben lévő egyetem Leibniz Tengertudományi Intézetének szolgálatában áll. Az intézet szakemberei a közelmúltban egy rendkívül fontos kutatási eredménnyel álltak elő. A Meteor méréseire alapozva megállapították, hogy az emberi eredetű szén-dioxidot az Atlanti-óceán több mint 4000 méter mélységig raktározza. A közölt adatok közel két évtized méréseit tartalmazzák, melyek a szén-dioxid koncentrációt írják le különböző mélységekben az Atlanti-óceán egyes szakaszain.
Melyik az emberi rész?
Mindezidáig nagy fejtörést jelentett a tudósok számára, hogyan állapítsák meg a víz teljes szén-dioxid-koncentrációjából azt a hányadot, amely emberi tevékenységből származik. Ezt eddig olyan száz százalékban emberi eredetű szennyeződések koncentrációjából próbálták közvetetten kiszámolni, mint például az ózonréteget roncsoló CFC-gázok (halogénezett szénhidrogének) vagy nukleáris eredetű szén-izotópok. Ezeknek az anyagoknak a légköri koncentrációja ugyanis ismert összefüggésben áll az ipari eredetű szén-dioxid mennyiségével a légkörben, és a vízben való oldódásuk ismeretében a tengeri koncentrációk között is megállapítható az összefüggés. Azonban ezek a gázok csupán a második világháború óta vannak az óceánban, miközben a légköri szén-dioxid mennyiségének jelentősebb emberi eredetű növelése már az ipari forradalom kezdete óta tart.
Az intézet kutatói éppen ezért új utakon közelítették meg a problémát. Két évtizedig tartó mérésekkel vizsgálták meg, milyen összefüggés van a légköri szén-dioxid koncentráció és az óceánban oldott szén-dioxid mennyisége között olyan paraméterek függvényében, mint a víz hőmérséklete, pH-értéke, az oldott tápanyag vagy az oxigén mennyisége. Az így kapott összefüggéseket alkalmazva jött ki az a meglepő eredmény, amely szerint 4000 méteres vízmélységben az ipari eredetű szén-dioxid koncentráció még mindig minimum 10%-a a felszínközeli vízben mért értéknek.
Remények és veszélyek
Mindezt az Atlanti-óceán nyugati medencéjében történt mérések alapján állíthatjuk. Ha azonban ez a többi óceánra is igaz - ami logikusnak tűnhet - akkor az eddig gondoltnál jóval több szén-dioxidot képesek elnyelni az óceánok. Az eredmény jelentős befolyással lehet a klímaváltozásra, lényegesen lassíthatja, esetleg bizonyos szinten kompenzálhatja a globális felmelegedést.
A víz növekvő szén-dioxid tartalma azonban újabb komoly veszélyeket rejt magában, mert savasabbá teszi az óceánokat. Ennek következtében például az az óceáni mélység, amely alatt már nem jöhet létre élet, egyre feljebb kerül. A Leibniz Tengertudományi Intézet szakembereinek számítása szerint az ipari forradalom óta ez a szint 400 métert emelkedett, és 2050-re további 300 méteres emelkedés várható. Az emelkedéssel számos növény- és állatfaj pusztulhat ki, a mélytengeri élővilág egyre nagyobb veszélybe kerül.
Számos - közöttük különösen sok szkeptikus - kutató már jó ideje hangsúlyozza, hogy a klímamodellekből nem szabad kihagyni a légkör-óceán kölcsönhatás komplex folyamatait, melyek még többnyire feltáratlan kérdéseket rejtenek magukban. A tanulmány nagyfokú óvatosságra int a jelenlegi eredmények megítélésében.
Ugyanakkor a közelmúltban megjelent IPCC jelentés - az ENSZ klímaváltozási szervezetétől - egyértelműen amellett tör lándzsát, hogy drasztikusan és megállíthatatlanul emelkedik a hőmérséklet a következő évtizedekben. A legenyhébb verzió szerint két fokos melegedésre számíthatunk, de globálisan 4, regionálisan 6 fok feletti is lehet az emelkedés. Itt olvashatja el részletes cikkünket.
Kérjük írják meg önök is véleményüket a klima@icicom.hu címre, ezzel is hozzájárulhatnak a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia kialakításához.
Hazánkban tovább késik a tél, és már nagyon rosszul jönne az élővilágnak egy kemény hideghullám. A részleteket itt találja.