43 Celsius-fokos nyarak is jöhetnek az USA-ban

Egyre melegebb nyarakkal számolnak amerikai klímakutatók az Egyesült Államok keleti részén. Egy tanulmány szerint a század végére a napi maximumok nyaranként több mint 5 fokkal meghaladhatják az eddigi átlagot, és egyes területeken akár 43 Celsius-fokos csúcshőmérsékletre is lehet számítani.

A klímaváltozást a globális modellek a földi átlagértékekre jelzik előre. A lokális változásokat egy-egy földrészre vagy akár kisebb régiókra már nehezebb meghatározni. Éppen ezért a nemzeti és regionális klímakutatások középpontjában a klímaváltozás területi lebontása, illetve az adott térségben megjelenő tényleges változások meghatározása áll.

Az Amerikai Meteorológiai Társaság egyik folyóiratának áprilisi számában a kontinensnyi ország éghajlatának alakulását elemezték századunk második felére vonatkozóan. A kutatás arra az eredményre vezetett, hogy az USA keleti vidékének jelenlegi 27-29 ^oC-fokos átlagos nyári maximumai 32-35 ^oC fokra emelkednek 2080-ra. Rendkívüli nyarakon, mikor az átlagosnál jóval kevesebb a csapadék, az olyan városokban, mint Chicago, Washington vagy Atlanta, 38-43 ^oC-fokos csúcshőmérsékletekre lehet számítani a század végén.

A fenti következtetésekre az utóbbi 30 év felszíni hőmérséklet- és csapadékadatainak elemzésével jutottak. Az adatok összefüggéseit felhasználva talajállapotot, légköri és óceáni paramétereket tartalmazó időjárás-előrejelző modellt alkalmaztak, melyet a NASA Goddard Űrkutató Intézete által kifejlesztett globális modellel kapcsoltak össze.

A globális modell - amelyet az idei IPCC- (az ENSZ klímaváltozással foglalkozó testülete) jelentések elkészítéséhez is felhasználtak - az üvegházgázok különböző koncentrációi mellett meghatározta a nagytérségű cirkuláció, a ciklonok és anticiklonok jövőbeni változásait. Mivel az időjárás-előrejelző modellek futtatásához különböző mérési adatokra lenne szükség, a jövőbeni állapotok modellezését úgy oldották meg, hogy a mérési adatokat az IPCC jelentéshez is használt globális klímamodell előrejelzett értékeivel helyettesítették.

A módszer legfontosabb előnye, hogy a globális modellek által szolgáltatott átlageredmények helyett a kisebb földrajzi területeken tényleges hőmérsékleti értékek megbecsülésére is alkalmas. Így meg lehet vizsgálni, milyen különbségek adódnak a jövőben a felszíni hőmérsékletekben a nedvesebb és szárazabb nyarak között.

A több évtizedes mérések alapján erős összefüggést találtak a Csendes-óceán nyári félévben mért felszíni vízhőmérséklete és az Egyesült Államok keleti vidékének azonos időszakban regisztrált léghőmérséklete között. Az átlagosnál hidegebb víztömeg esetén ugyanis gyakran épül fel anticiklon az USA keleti felén, ami megakadályozza a frontok betörését, így végső soron száraz időjárást eredményez. A száraz nyarakon pedig a nappali hőmérsékletek magasabbak az átlagosnál.

A képen az 1993-as átlagos nyári napi maximumhőmérsékletek (jobb) és a modell által 2080-ra előrejelzett értékeket (bal) ábrázolták. Ibolya: 26 ^oC; zöld 30 ^oC;
sárga 34 ^oC; vörös 38 ^oC; bíbor 42 ^oC

A globális modellekben a nagy átlagolásoknak köszönhetően nem jelenik meg az óceán vizének hőmérséklete és az extrém hőség közötti összefüggés, következésképpen a szélsőséges értékek jövőbeli alakulása almodellek beépítése nélkül nem modellezhető.

A hőmérsékleti maximumok több mint 5 fokos növekedését egyébként a szén-dioxid évi kétszázalékos növekedése mellett jelezték a modellek. Ez a két százalék akkor áll fenn, ha a kibocsátás korlátozása nem történik meg.