A felhőszakadástól a jégesőig

Magyarországon a heves záporok, zivatarok szezonja májustól augusztus végéig tart. A felhőszakadások kialakulásához vezető légköri labilitás több forgatókönyv szerint jöhet létre. A döntő tényező a levegő nedvességének és hőmérsékletének függőleges változása. Potenciálisan minden évben előfordulhatnak pusztítóbb záporok, zivatarok.

Pusztító szelek, áradó patakok

A májusi és júniusi zivatarokért egy 4000-6000 méter magasságban északról jövő hideg áramlás volt a felelős. A hideg utánpótlása gyorsan megszűnt, és ebben a nagy magasságban szigetszerűen volt jelen a hideg levegő a Földközi-tenger középső medencéje felett. Ezt a szigetszerű elhelyezkedést "hidegcseppnek", a nagy magasság miatt "magassági hidegcseppnek" nevezzük. A hidegcsepp részben ráhúzódott a Kárpát-medencére is, és előálltak a zivatart előidéző kedvező helyzetek.
Létrejöhetnek zivatarok hidegfrontok előtt is abban az esetben, ha a hidegfront mozgása az alsóbb részeken lelassul (például egy magasabb hegység akadályoztatása miatt), a magasban azonban előresiet. Hazánkban ez főként akkor fordul elő, amikor a hidegfront nyugatról vagy az Alpok hegyláncait "megkerülve", délnyugat felől tör be. Ekkor a leggyakoribb a vonalba rendeződés: létrejön a zivatarlánc.

A légkör labilitásától függően a csapadékhullás rendkívül intenzív tud lenni, ami a felhőben lévő erős feláramlásnak köszönhető. A felhőelemek különböző folyamatok révén egyesülnek, a nagy cseppeket a feláramlás már nem képes fenntartani, így a csapadékhullás jellemzően nagy cseppekben és gyorsuló ütemben veszi kezdetét. Ugyancsak az erős feláramlásnak köszönhető, hogy a felhőelemek akár 7000-8000 méter magasságba is eljuthatnak, ott megfagynak, lefelé hullva pedig további felhőelemeket "gyűjtenek be", amelyek hozzájuk fagynak - kialakul a jégeső. Mind az eső, mind a jégképződés a levegő szilárd szennyezőanyagain indul meg. Ezért nem meglepő, hogy a nagyvárosok felett gyakoribb és hevesebb esők, nagyobb méretű jégdarabok zúdulnak a földre.
A csapadékhullás során a magasból hirtelen meginduló hideg csapadékelemek gyors lehűlést hoznak létre a felszín közelében, aminek következtében egy lökéshullámszerű szélroham jön létre; ezt a zivatar "kifutószelének" nevezzük. Egy-egy ilyen kifutószél sebessége könnyen elérheti a 70-90 km/órát, de extrém esetben - ez történt tavaly augusztus 20-án - egyéb tényezők következtében (pl. közelgő hidegfront) orkán erejűvé is válhatnak. A szél mellett a hirtelen lehulló csapadék is képes pusztításokat végezni. Hazánkban a nagyobb zivatarok gócpontjában akár 60-80 milliméter eső is lehullik félóra alatt, s ez pillanatok alatt romboló árhullámokat indít el a kisebb vízfolyásokban, patakokban.