Szinte soha nem kerülnek meg a meggyűrűzött madarak

Több mint négymillió madárra került gyűrű az elmúlt száz évben Magyarországon. A megjelölt egyedek 93 százaléka nem bukkan elő többé, de még a maradék megfigyeléséből is elegendő adatot gyűjtenek a madarak viselkedéséről az ornitológusok.

Több mint 4 millió madarat gyűrűztek meg Magyarországon 1908 és 2009 között - derül ki a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) gyűrűzési központjának összesítéséből. A leggyakrabban megjelölt fajta a füsti fecske volt: az összes gyűrűzött közül 10 százalékban e fecskék kaptak ilyen jelölést. A gyűrűzési toplistán a partifecske és a foltos nádiposzáta következik.

A hazai madárgyűrűzési adatbázis szerint az eddig ismert legidősebb jelölt madár egy 1976 nyarán, még fiókaként gyűrűzött parlagi sas volt, amelynek tetemét 2002 nyarán találták meg Heves megyében. Az énekesmadarak közül a legidősebb egy 1960 májusában jelölt vetési varjú, amelyet 1973-ban lőttek le Tiszalöknél.

^{Füsti fecskék (fotó: MME/Németh András)}

Ugyan a megjelölt madarak jelentős része, mintegy 93 százaléka soha nem kerül meg, azonban a gyűrűzések nagy számának köszönhetően a legtöbb fajról így is elegendő adat áll rendelkezésünkre. A megkerült madarak több mint 90 százalékát a gyűrűzés helyén fogják vissza, de az igazán fontos adatokat a távolsági visszafogások szolgáltatják - ez akár 8 ezer kilométerrel távolabbi helyszín is lehet a gyűrűzés földrajzi koordinátáitól.

Függönyhálóval fogják be a madarakat

A madárgyűrűzést már a 20. század eleje óta alkalmazzák az egyes fajok vonulási útvonalainak feltérképezésére, a madarak élettartamának meghatározására, illetve az állományváltozások nyomon követésére. Az így megjelölt madarak száma igazán az ötvenes években kezdett nagymértékben emelkedni, köszönhetően az új befogási módszereknek.

^{Foltos nádiposzáta (fotó: MME/Deák Józsefné)}

A Kárpát-medence sok madár vonulása szempontjából kiemelkedő jelentőségű - ezért is gyűrűzik az egyedeket. A medence központi elhelyezkedése miatt több állatföldrajzi területtel is kapcsolatban van. 2008-ban figyelték meg hazánkban a 400. madárfajt. Jelenleg ez a szám 402, ami európai viszonylatban is magas szám.

A 2. világháború előtt főként csak a telepesen fészkelő madarak fiókáit gyűrűzték, más fajokat csak alkalmanként jelöltek, később azonban a különféle kifeszített függönyhálók elterjedésével nagyobb számú egyedre került gyűrű.

A megfigyelések hatékonyságát nagyban segítette a színes gyűrűk elterjedése, amivel már az állat újbóli elfogása nélkül, távcsővel is azonosíthatóak az egyedek, így meghatározható a vonulási útvonaluk, életkoruk, területhűségük. A színes gyűrűket a 20. század második felétől kezdték el alkalmazni Európában.

A legtöbb madarat július és szeptember között jelölik, többségében az abban az évben kikelt fiatal egyedeket. A gyűrűzési módszerek az elmúlt évszázadban sokat fejlődtek, és mára csak hazánkban évi 180-200 ezer madarat jelölnek meg így, míg a világon gyűrűzött madarak száma eléri az 5 milliót.