A Geophysical Research Letters szakfolyóiratban közölt cikk több példát is bemutat a korallok vándorlására. Floridában például szarvasagancs-korallokat figyeltek meg jellemző előfordulási helyüktől északra, Ausztráliában pedig zátonyokban élő halakat találtak megszokott elterjedési területüktől délre.
Az óceán vizének téli hőmérséklete Japán térségében 0,7-2,4 °C-ot nőtt az elmúlt száz évben. Ennek ismeretében elemezték Hiroya Yamano és munkatársai (Globális Környezeti Kutató Központ) a Japánban 1930 óta megfigyelt korallokról rendelkezésre álló adatokat. Yamanoék szerint kilenc korallfajból négy a sarkvidék irányába vándorol, míg öt a "helyén marad". A vándorló fajok egyébként a veszélyeztetett fajok közé tartoznak.
A korallok észak felé vándorlásának sebessége, az évenkénti akár 14 kilométer meglepően nagy - különösen ha figyelembe vesszük, hogy egy szárazföldi növény- vagy állatfaj évente kevesebb, mint egy kilométert vándorol, de egy tengerfenéken élő állatfaj sem halad többet 5 kilométernél éves szinten.
A korallok klímaváltozásra mutatott reakciója igen bonyolult: amikor megnő a légkör szén-dioxid-szintje és a gáz beoldódik az óceánba, annak vize savasabbá válik. A savasabb víz leoldja a korallok kalcium-karbonát anyagú vázát. Meglepő módon egyes korallok vázuk nélkül is szépen fejlődnek, de a zátonyban élő halak és más élőlények megsínylik a szilárd váz hiányát. Yamano szerint a magasabb hőmérséklet új vízi ökoszisztémák kialakulásához vezethet.