Iraknak nincs esélye a szövetségesekkel szemben

Szentesi György haditechnikai szakértő szerint a nyugati szövetségesek és Irak fegyverzete nem mérhető össze egymással, és Irak várhatóan nem tud majd meglepetést okozni hadi eszközeivel. A szakértő szerint az amerikai és brit fegyverek kibírják majd az iraki körülményeket is. Szentesi szerint a kérdés az, hogy a katonák hogyan bírják majd a megterhelést.

Akárcsak az első, 1991-es öbölháború, a mostani Irak-ellenes hadművelet is a Tomahawk manőverező robotrepülőgépek bevetésével kezdődött. Az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon tisztségviselői szerint azonban a Tomahawk hamarosan háttérbe szorulhat egy még újabb fegyver miatt. Ez a precíziós vezérlésű JDAM-bomba (Joint Direct Attack Munition), amelyet mintha csak az öbölháborús parancsnokok kívánságlistája alapján fejlesztettek volna ki: olcsó, pontos, nem akadályozza bevetését felhő, füst vagy köd.

A csütörtökre virradóra indított akcióban az F-117-es lopakodó vadászbombázókról 4 ilyen, 900 kilogrammos JDAM-bombát dobtak le egy olyan bunkerre, ahol a hírszerzési adatok szerint akkor éppen Szaddám Huszein iraki elnök és más csúcsszintű iraki vezetők tartózkodtak. A JDAM-bomba - amelyet nagy számban alkalmaztak az 1991-es afganisztáni hadműveletben is - repülőgépeken szállított, műholdas vezérlésű fegyver, amely nagy pontossággal képes eltalálni célját, és különféle robbantási hatásokra - például emberek elleni repeszhatásra vagy épületek lerombolására - állítható be. Ráadásul jóval olcsóbb, mint a robotrepülőgépek: egy Tomahawk 450 kilogramm robbanóanyagot tud célba juttatni, de darabonként 600 ezer dollárba kerül, míg a JDAM ára ugyanennyi robbanóanyaggal vagy ennek kétszeresével (ez utóbbi változatot használják az amerikaiak a bunkerek ellen) csak 21 ezer dollár.

Az Egyesült Államok fegyverarzenáljában valószínűleg több mint tízezer JDAM-bomba van, miközben a Perzsa-öböl térségében cirkáló hadihajókon körülbelül ezer Tomahawk lehet - írja az AP hírügynökség. Mindkét fegyvertípust műholdak vezérlik a céljukig, azaz mindkettőnek nagyjából ugyanolyan a találati pontossága. Az első öbölháborúban a bevetett bombák és rakéták kevesebb mint 10 százaléka volt pontosan célra vezérelt (azaz lézerrel vagy videokamerával, esetleg műholddal irányított) fegyver, az afganisztáni háborúban ez az arány már több mint 70 százalékra nőtt - ezek többsége JDAM-bomba volt.

A mostani iraki háborúban Pentagon-szakértők szerint az arány 70-80 százalék lesz. A JDAM nem csak olcsósága miatt előnyösebb a robotrepülőgépeknél: míg ez utóbbiakat repülés közben általában már nem lehet átprogramozni, azaz inkább csak rögzített célpontok ellen hatásosak, addig a precíziós bombákat általában csak néhány mérfölddel a célpont elérése előtt indítják a repülőgépekről, és így mozgó vagy újonnan felfedezett célpontok ellen is bevethetőek.