Az Irakban esetleg bevetendő amerikai katonai eszközök közé tartozik az M1 Abrams harckocsi, amely az 1991-es Öböl-háborúban ellenállhatatlanul letiporta az iraki T-72-eseket, és fölénye azóta tovább növekedett. A General Dynamics által gyártott, széles lánctalpú M1 Abrams menet közben is tud lőni, sebessége 68 kilométer/óra. Az Öböl-háborúban harmincas kötelékben 3,7 kilométerről kezdtek tüzelni belőle az ellenfél harckocsijaira, és mire 2,5 kilométerre megközelítették őket, már valamennyit harcképtelenné tették. Legnagyobb lőtávolsága 10 kilométer.
A négyszemélyes Abrams 120 milliméteres ágyúja nagyon pontos célzószerkezettel rendelkezik, páncéltörő lövedékei ma már gyakran szegényített uránt is tartalmaznak. Háromrétegű páncélzata viszont, amelyet speciális kerámiaborítás erősít, a hagyományos páncéltörők számára szinte sérthetetlen. Védettnek tartják vegyi, biológiai és atomfegyverek ellen is. Hőérzékelőjével éjszaka és rossz látási viszonyok - füst, köd - közepette is mindent észrevesz. Újabb változatai, az M1A2 típusúak már műholdas összeköttetés révén folyamatos kapcsolatban állnak egymással, a harcmező képét képernyő vetíti a vezető elé. Sikerült orvosolni azt az 1991-ben még bosszúságokat okozó hibáját is, hogy nem mindig tudta megkülönböztetni a baráti és ellenséges célpontokat.
Szállításkor nagy súlya és mérete hátránynak számít, mert a legnagyobb amerikai katonai szállító repülőgépek, a C-5-ösök is csak egyet tudnak belőle egyszerre elvinni, hajóval pedig jóval lassúbb a fuvarozás. A keskeny balkáni utakon és hidakon is nemegyszer túlságosan nagynak bizonyult már a szállításkor.