Rozsnyói Zoltán, az MDF országos választmányának volt tagja tanúkénti meghallgatása során elmondta: Lezsák korábban, még az MDF elnökeként segített elintézni Princz Gábornál, a Postabank egykori elnök-vezérigazgatójánál, hogy MDF-es ismerősei bankhitelt kapjanak egy benzinkút építéséhez.
Nógrádi korábban azt állította, hogy Lezsák Sándor 1993-ban, még az MDF elnökeként segített telephelyeket szerezni az olajszőkítésekhez. Emellett egy későbbi tárgyaláson azt is mondta, hogy lejárt hozzájuk Soltvadkertre pénzért. Bár a tárgyaláson ezekről a kijelentésekről kevés szó esett, kiderült azonban, hogy Lezsák több tanú vallomása szerint is érintett volt egy, még a bíró szerint is vitatható bankhitel megszerzésében.
Az ügy előzménye, hogy Nagy Lászlónénak, aki 1990-94 között MDF-es önkormányzati képviselő volt Lakitelken, sürgősen nagyobb összegű hitelre volt szüksége, hogy egy korábbi tartozását törlessze. Ezért Rozsnyói állítása szerint megkérte Lezsákot: segítsen kölcsönt szerezni. Ezek után Princz Gábor Lezsák kérésére elintézte, hogy a Postabank folyósítsa a kért összeget.
Nagyné mellett egy másik MDF-es politikus, Rozsnyói Zoltán és testvére egy benzinkút építésére kaptak hitelt. A kölcsönért a Lezsák által alapított Lakitelek Alapítvány vállalt kezességet. Miután elkészült a kút, a három tulajdonos szinte azonnal és nagy haszonnal eladta azt. Ráadásul Rozsnyói Zoltán azt állította, hogy a haszonból fizetett az alapítványnak a segítségért.
Lezsák Sándor tanúvallomásában elismerte, hogy segített néhány lakitelki cégnek bankhitelt szerezni, mert az alapítvány egyik célja volt a helyi vállalkozások segítése. Pénzt azonban nem kapott a Lakitelek Alapítvány a három vállalkozó egyikétől sem - állította Lezsák.
A szintén tanúként meghallgatott Kőrösi Imre volt MDF-es, majd független orsszággyűlési képviselő azt is állította: Lezsák gyanúba keveredett 1993-ban. Sokan azt állították róla, hogy kapcsolatba került az olajmaffiával. Lezsák szerint csak azért gyanúsítgatták, mert a vezető kormánypárt elnöke volt.