A Kossuth térről alkonyatkor méterről méterre szorították ki az embereket. A rendőrök először lezárták a térre vezető utakat, majd a pajzsos rohamrendőrök láncot alkotva az Alkotmány utca és a Vértanúk tere felé nyomták kifelé a tömeget. Az akció közel egy órán keresztül tartott, de a koreográfia végig változatlan maradt: A rendőrsorfal öt-tíz percenként néhány métert nyomult előre lassú léptekkel, az engedetlen ellenállók közül egy-egy embert kiválasztottak, és hátrabilincselt kézzel rabomobilba taszigálták őket. Utána a kordon megállt, megvárta amíg az indulatos tömeg abbahagyja a fütyülést és ávózást, majd újra léptek. Az kiszámíthatatlan volt, hogy mikor haladnak csak néhány lépést, és mikor tolnak akár tíz-tizenöt métert is a tömegen.
|
||
A rendőrkordon lassan nyomta ki
|
||
Fotó: Barakonyi Szabolcs |
A Kossuth téren sok idős ember is volt a tömegben, ők azonban a tér megtisztítása után visszavonultak, és később a fiatalok kerültek többségbe. Az emberek barátkozó hangulatban szidták Medgyessyt, keresték a spicliket a tömegben, és találtak ki új jelszavakat. Néha néhányan kitalálták, hogy ellenállnak a sorfalnak, és megpróbálták visszafordítani a hátráló tömeget, de ezek a kísérletek rendre hamar elvetéltek. Megpróbáltak rábeszélni egy autóst, hogy menjen a kordonnak, és néha éltették Csurka Istvánt is, amikor már a Báthory utcán hátráltak. Kifulladni látszott az egész tüntetés, néhányan haza indultak.
Akkor kapott új lendületet a tüntetés, amikor a Honvéd utcából csatlakoztak az Alkotmány utcába szorítottak. A Batthyány-örökmécsesnél bizonytalanná váltak az emberek. A tömeg egy része visszafordult a rendőrkordon felé, mások viszont a Bajcsy-Zsilinszky út felé tartottak, és "Körútra!" skandálásba kezdtek. Néhány perces skandálva üzengetés után a körutasok győztek, elsősorban azért, mert abban az irányban nem volt rendőri ellenállás.