Hétfőn dönt az Alkotmánybíróság az eutanáziáról

Tíz év után hétfőn döntés születhet az eutanáziáról. 1993 novemberében két jogász azért fordult az Alkotmánybírósághoz (AB) a kegyes halál kapcsán, mert egy asszony saját kezével segítette halálba gyógyíthatatlan gyerekét, és emiatt az anyát emberölésért elmarasztalta a bíróság. A beadványban azt kérik az AB-től, hogy semmisítse meg az egészségügyi törvénynek az önrendelkezési jogot korlátozó paragrafusait, és állapítsa meg a mulasztásos alkotmánysértést azért, mert hiányzik a büntető törvénykönyvből a "méltányossági ölésnek" nevezett tényállás.

Az Alkotmánybíróság hétfőn nyilvánosan hirdet határozatot az eutanáziával kapcsolatos beadványról, amelyben azt kérik a testülettől, hogy semmisítse meg az egészségügyi törvénynek az önrendelkezési jogot korlátozó, kiüresítő paragrafusait, és állapítsa meg a mulasztásos alkotmánysértést azért, mert hiányzik a büntető törvénykönyvből a "méltányossági ölésnek" nevezett privilegizált tényállás. A téma előadó bírója Németh János, az Alkotmánybíróság elnöke.

Takács Albert alkotmányjogász, az ombudsman jelenlegi helyettese és Kmetty Ildikó ügyvéd 1993 novemberében azért fordult az Alkotmánybírósághoz a kegyes halál kapcsán, mert egy asszony saját kezével segítette halálba gyógyíthatatlan gyerekét, és emiatt az anyát emberölésért elmarasztalta a bíróság. Az anyát végül Göncz Árpád akkori köztársasági elnök 1996-ban kegyelemben részesítette. Az indítványozók álláspontja szerint bizonyos esetekben az emberi méltósághoz való jog megelőzheti az élethez való jogot is. A beadvány az egészségügyről szóló törvény és a büntető törvénykönyv egyes paragrafusait támadja.

Miután 1997-ben új egészségügyi törvény lépett hatályba, a beadvány egyes részei a két jogász szerint is idejétmúlttá váltak, ám az új törvényben is akadt több paragrafus, amelyet kifogásoltak, ezért ismét előterjesztették indítványukat. A beadvány szerint az egészségügyi törvény több pontja ütközik az alkotmánynak azon paragrafusaival, amelyek az emberi méltóságra, a jogállamiság elvére, valamint az alapvető jogok lényeges tartalmának korlátozhatatlanságára vonatkoznak.

Az indítvány szerint az emberi élet befejezésére vonatkozó döntésben az emberi méltóság nyilvánul meg, és ezt az állam köteles tiszteletben tartani. Ha az elviselhetetlen kínokkal küzdő ember méltóságának megőrzését választja saját életével szemben, akkor a halálról hozott döntésében nem szabad akadályozni vagy korlátozni. Az egyénnek joga van az élethez, ameddig élni akar, de ha a saját életéhez fűződő érdeke megszűnt, akkor az életéhez való joga nem alakítható át az élet kötelességévé - véli a két jogász.

Az indítvány szerint az 1997-es egészségügyi törvény számos részletszabálya korlátozza az önrendelkezéshez való jogot az önkéntes, passzív eutanázia eseteiben, amikor a halálos beteg saját akaratából kéri az életfenntartó kezelés megszüntetését. A törvény ugyanis különféle orvosi vizsgálatokhoz, orvosi bizottságok nyilatkozataihoz köti a beteg önrendelkezési jogának gyakorlását.

A beadvány szerint az eutanázia esetei több csoportba oszthatók: lehet beszélni önrendelkezéses passzív eutanáziáról, ha a gyógyíthatatlan beteg úgy rendelkezik, hogy szenvedését közelgő halála előtt további orvosi kezeléssel ne hosszabbítsák meg. A beadványozók szerint ez összhangban áll a hatályos magyar alkotmánnyal.

Az indítvány az eutanázia eseteinek egy másik csoportja kapcsán úgy fogalmaz: a beteg kifejezett rendelkezésének hiánya esetén is megengedhetőnek tartják a passzív eutanáziát, ha a közeli halállal viaskodó betegnek nem tulajdonítható olyan, az emberi méltóság körében értelmezhető érdek, amely életének fenntartása mellett szólna. A kérelmezők szerint egy harmadik eset, a gyógyíthatatlan beteg kifejezett rendelkezésén alapuló aktív eutanázia is összeegyeztethető a hatályos magyar alkotmánnyal.

Az indítvány szerint szükséges, hogy a nem önrendelkezéses aktív halálba segítés bizonyos eseteit a büntető törvénykönyv módosításával, enyhébb szankciókkal sújtott, privilegizált tényállásként elkülönítse a törvényhozó az emberölésre vonatkozó paragrafustól. Ez az új tényállás arra az esetre vonatkozna, ha valaki a gyógyíthatatlan és szenvedő beteget annak kifejezett akarata hiányában, méltányolható szánalomból segíti halálba.

Kis János egyetemi tanár, filozófus és Sajó András alkotmányjogász, akadémikus tavaly az eutanáziaügy kapcsán az Alkotmánybírósághoz címzett levelükben alapvetően a fenti beadvány mellett érveltek. Szerintük az egészségügyi törvény szükségtelen és aránytalan, néhol egyenesen önkényes korlátozásai együttes hatásukban kiüresítik, alkalmazhatatlanná teszik az életmentő, életfenntartó kezelés visszautasításának jogát.

Kis János és Sajó András szerint alkotmányellenes mulasztáshoz vezetne, ha az Országgyűlés, a kormány és az egészségügyi hatóságok semmit nem tennének azért, hogy ésszerű időn belül meg lehessen alkotni az aktív eutanáziára és a beteg ember öngyilkosságában való közreműködésre, valamint az e cselekmények dekriminalizálására vonatkozó szabályokat.