M.-né Katalin éppen a Nyugati téren ült barátnőjével, Erzsikével, amikor hatalmas dörrenést hallott. Katalin szerint sokkal hangosabb volt a zaj, mint egy durrdefekt vagy ütközés. Ezért azonnal odaszaladt a villamoshoz, hogy megnézze, mi történt. Egy vérző lábú fiatal férfit látott a villamos első ajtaja előtt, a járdaszigeten feküdni. Egy idősebb nő hajolt a sérült fölé, és azt kiabálta: fiam, ne halj meg, fiam, ne halj meg!
Bár a járókelők között nagy riadalmat váltott ki a hangos robbanás - először az a hír terjedt el a Nyugati környékén, hogy hasba lőttek valakit a villamoson - a téren dolgozók nem figyeltek fel a robbanás hangjára és a leállt villamosra sem.
H. Dóra szandálárus nem ijedt meg, mert mint mondta, a Nyugatinál szinte mindennap történik valami. A Nyugati téri éjjel-nappali üzletben sem keltett riadalmat a robbanás: azt hitték, valaki karambolozott. Még az sem volt gyanús az üzletben dolgozóknak, hogy hosszú időre leállt a villamos, mert szerintük ez is mindennapos eset a környéken.