Rettegtek, ittak és bújócskáztak a III/III-as tisztek

Milyen volt belülről a hírhedt szocialista állambiztonsági III/III-as csoportfőnökség? Hogyan élték meg a tisztek a rendszerváltást? Mi lett belőlük, hogyan boldogultak a jogállamban? Mit gondoltak akkor a rendszer ellenségeiről, és hogyan vélekedtek az állampárti vezetőkről? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egykori állambiztonsági tisztek segítségével, akik meglepő dolgokat árultak el, és megdöbbentő történeteket meséltek.  

Öt egykori III/III-as tiszt vallott a saját állambiztonsági múltjáról, a hírhedt belső elhárítás belső életéről, a beszervezésekről, iratmegsemmisítésekről, félelmeikről, a rendszer bukásáról. Vannak köztük, akik azóta sikeres emberek lettek a magánszférában, és olyan is van, aki teljesen lecsúszott. Az [origo]-nak nyilatkozó volt tisztek névtelenséget kértek, így a könnyebb érthetőség kedvéért számokkal - Tiszt1, Tiszt2 stb. - különböztetjük meg őket. Az első nyilatkozó tiszteket a HVG-ben megjelent listából és a telefonkönyvből találtuk meg, majd segítségükkel jutottunk újabb vallomásokhoz.

A tisztek nehezen tudták feldolgozni a III/III-as csoportfőnökség feloszlatását. Szerintük az állampárti vezetők, hogy a saját felelősségükről eltereljék a figyelmet, tették meg őket bűnbakoknak. Míg az akkori MSZMP vezetéséről nem éppen hízelgően nyilatkoztak, addig, némileg meglepő módon, az egyik tiszt bevallotta, hogy tisztelte azokat az ellenzékieket, akik saját és családjuk egzisztenciáját kockáztatták az ellenállással. Egy másik tiszt pedig egyenesen azt mondta, hogy a titkosszolgálatok közül a III/III volt a legnyitottabb, a legfelszabadultabb, szamizdatokat és külföldi sajtót olvastak, és sok szimpatizánsa volt az állományban az akkor alakult ellenzéki pártoknak, főleg a Fidesznek, de az SZDSZ és az MDF is népszerű volt.

Elég egybehangzóan ítélték el a megszólaltatott állambiztonsági tisztek a szocialista kémelhárítást (III/II), a hírszerzést (III/I) és a katonai elhárítást (III/IV), amelyek pedig, ha más névvel is, de tovább működtek a rendszerváltás után is. "A hírszerzésbe és a kémelhárításba protekciósok, a kádergyerekek mehettek, nem véletlenül voltak olyan gyengék" - vélte az egyikük, míg egy másik tiszt megjegyezte, hogy például a kémelhárítás teli volt egykori ÁVO-sokkal. "Nem voltak annyira elkülönülve ezek az osztályok, mint ahogy ezt manapság próbálják beállítani, olyannyira nem, hogy egy épületben voltunk a kémelhárítással" - mondta egy egykori III/III-as.

A belső elhárítás utolsó hónapjait egybehangzóan szörnyűnek találták a megszólaltatott tisztek. Volt, aki szörnyen unalmasnak találta, volt, aki szörnyen félt, volt, aki szörnyen kétségbeesett és volt, aki szörnyen ivott.