Rettegtek, ittak és bújócskáztak a III/III-as tisztek

Milyen volt belülről a hírhedt szocialista állambiztonsági III/III-as csoportfőnökség? Hogyan élték meg a tisztek a rendszerváltást? Mi lett belőlük, hogyan boldogultak a jogállamban? Mit gondoltak akkor a rendszer ellenségeiről, és hogyan vélekedtek az állampárti vezetőkről? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egykori állambiztonsági tisztek segítségével, akik meglepő dolgokat árultak el, és megdöbbentő történeteket meséltek.  

"Az akkori törvények és hatályos parancsok alapján működött a III/III-as csoportfőnökség. Csak azokat az utasításokat hajtottuk végre, amelyeket a törvényalkotó engedélyezett. És ha ezzel belegázoltunk mások jogaiba, arról legkevésbé a végrehajtó állomány tehet. Inkább az utasításokat kiadó pártközpont, ahol az elvtársak elvárták, hogy a szakmai ajánlásként érkező megrendelésekre ráhúzzuk a parancsokat és az elvártaknak megfelelően cselekedjen az egész gépezet. Ez persze nem csupán a mi egységünket, de közvetett módon a kémelhárítást és gyakran a hírszerzést is érintette" - mondta egy idősebb tiszt, aki mintegy húsz évig szolgált a belső elhárításnál. Meggyőződése szerint a csoportfőnökség bukását is a "prostituált szemléletű politikusok" okozták.

"Jelentéseink címzettje az MSZMP vezetése volt, ahol a pozícióharcok pillanatnyi állásától függött, hogy ki használja fel azokat. Amikor Pozsgay Imre, az állampárt egyik vezető politikusa népfelkelésnek minősítette az addig ellenforradalomnak minősített október 23-at, a szolgálat meghasonlott. A fiatalabbak amúgy is bizonytalanok voltak, mi öregebbek pedig szomorúan figyeltük, hogy mi lesz ennek a vége. A bizonytalanságot jellemzi, hogy a belügy pártszervei tiltakoztak a népfelkeléssé minősítés miatt. Ugyanakkor csak a mi csoportfőnökségünk párttagjai háborodtak fel a belügyi tiltakozás okán" - tekintett vissza az utolsó hónapokra a titkosszolgálati tiszt, aki a rendszerváltás után biztonsági őrként helyezkedett el.