Rettegtek, ittak és bújócskáztak a III/III-as tisztek

Milyen volt belülről a hírhedt szocialista állambiztonsági III/III-as csoportfőnökség? Hogyan élték meg a tisztek a rendszerváltást? Mi lett belőlük, hogyan boldogultak a jogállamban? Mit gondoltak akkor a rendszer ellenségeiről, és hogyan vélekedtek az állampárti vezetőkről? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egykori állambiztonsági tisztek segítségével, akik meglepő dolgokat árultak el, és megdöbbentő történeteket meséltek.  

"Nem gondolom, hogy bűnös dolgokat cselekedtünk volna, inkább a politika áldozatai lettünk" - véli az a középkorú tiszt, aki egykor középszintű irányítója volt a belső elhárításnak. "Mocskos dolog a politika, aki belekezd, az maga is sárossá válik. Úgy sározódott be a cég is, hogy a politika szolgálólányává vált. Az állambiztonsági szolgálatok 1972 óta nem kezdeményeztek politikai pert a másként gondolkodókkal szemben. Az utolsó tisztán ideológiai alapú bírósági eljárás Haraszti Miklós ellen folyt, Darabbér című könyvének megjelenése miatt. Ezt követően a belső elhárítás csak tájékoztató feladatokat látott el mindaddig, míg az állományt koncként nem dobta a politika a társadalom elé. Szerencsének tartom, hogy nem vontak minket felelősségre" - árulja el akkori félelmeit a tiszt.

"Az 'odaveszett tisztesség' érdekében el kell mondani, hogy az 1989-ben Magyarországra menekült keletnémetek operatív biztosítását is a belső szolgálat végezte. A III/III-as csoportfőnökség ennek során Stasi-ügynököket, állambiztonsági tiszteket leplezett le az akkor még testvérinek jelölt német szolgálatból" - próbálta védeni a mundér becsületét a rendszerváltás után portásként elhelyezkedő állambiztonsági, aki hozzátette, hogy a munkásőrökön is rajta tartották a szemüket a békés átmenet érdekében.