Rettegtek, ittak és bújócskáztak a III/III-as tisztek

Milyen volt belülről a hírhedt szocialista állambiztonsági III/III-as csoportfőnökség? Hogyan élték meg a tisztek a rendszerváltást? Mi lett belőlük, hogyan boldogultak a jogállamban? Mit gondoltak akkor a rendszer ellenségeiről, és hogyan vélekedtek az állampárti vezetőkről? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egykori állambiztonsági tisztek segítségével, akik meglepő dolgokat árultak el, és megdöbbentő történeteket meséltek.  

"Összesen kétszer egy évet voltam a III/III-nál. Mire kiderült volna, hogy mivel foglalkozik a belső biztonsági szolgálat, addigra már meg is szűnt, ezért aztán sok mindent nem tudok a cég életéről" - emlékszik vissza az egyik legfiatalabb tiszt a belső elhárításnál, aki azóta egy magáncéget vezet. "Az maradt meg bennem, hogy az utolsó hónapok - méltatlanul egy valódi titkosszolgálathoz - elkeserítő unalomban teltek. 'Operatív bottal ütöttük' a nem létező ellenség nyomát" - érzékeltette az akkori helyzet abszurditását.

"Közben megjelent az állambiztonsági helyettes parancsa a zúzásról, így minden aktát ledaráltunk a pincében. Az is fárasztóan unalmas volt. A Duna-gate kirobbanása után azt a kevesebb mint tucatnyi fiatalt, aki jogsértő ügyben nem szerepelt, átvette az akkori kémelhárítás. Az általános zűrzavarban azonban munkát nem kaptunk: délelőttönként a székház kiürített folyosóin egyérintőztünk. Elég hely volt rá, mert a belső elhárítás három emeletet foglalt el az egykori Néphadsereg (ma már Falk Miksa) utcai épületben. Ahhoz képest, hogy nem kellett semmit sem csinálni, elég gyorsan szaladt az idő: bújócskáztunk a kihalt irodákban, majd megtanultam a többiektől ultizni" - idézi fel az utolsó heteket a volt elhárítótiszt, aki bevallása szerint semmiféle nosztalgiát nem érez egykori titokzatos munkája iránt.

"A romokon megalakuló Nemzetbiztonsági Hivatal még ránk, a 'szüzekre' sem tartott igazán igényt. A közvetlen munkatársak többször érzékeltették velünk, hogy bűnös dolgokat cselekedtünk. Ez azért volt számomra furcsa, mert olyan 'szakemberek' ítéltek el engem, húsz-egynéhány éves operatív tisztet a múltamért, akik még az ÁVO jegyzeteiből tanultak. Mindemellett a szolgálatok között létezett egyfajta rivalizálás is, ahol az egykori kémelhárítók bizony nem sok babért szereztek, s most előttük állt a visszavágás lehetősége, voltak, akik éltek is vele. Talán ezért is, 1990 elején leszereltem" - mondta a volt tiszt, aki hozzátette, hogy a rendszerváltás után sikerült független egzisztenciát felépítenie, ahol hasznosítani tudja speciális végzettségét.