A honvédelmi miniszter szerint át kell nézni, hogy van-e jelenleg olyan felajánlása a Magyar Honvédségnek a NATO felé, amely teljesítése több erőforrást igényel, mint amennyit erre célszerű szánni.
Juhász "történelmi hibának" tartja, hogy a NATO-csatlakozás előtt szinte az egész Magyar Honvédséget felajánlották a NATO-ba, ezért a csatlakozást követő évek során több felajánlástól is vissza kellett lépni. Mint mondta, ez egy alapvetően jóhiszemű, de túlbuzgó magatartás volt, ugyanakkor ugyanennyi felelősség terheli azokat a NATO-ban, akik ezeket az ígéreteket befogadták. "Hagytak bennünket abban a tévedésben, hogy ezt képesek vagyunk megcsinálni" - fogalmazott. Közölte: más NATO-tagországok sokkal óvatosabbak a felajánlásaikkal kapcsolatban.
Példaként említette, hogy a teljes egészségügyi rendszert - a kórházi szolgáltatásoktól a rehabilitációs intézetig - felajánlotta Magyarország a NATO-nak. Mint mondta, egyebek mellett ezt is meg kell vizsgálni, hiszen ez a honvédség számos egészségügyi intézményének pluszfeladatot jelent, tehát akkor is fent kell tartani ezeket a képességeket, ha a békeidőben nincs rájuk szükség.
Olyan felajánlásokat nem terveznek visszavonni, amelyek sértenék az ország megítélését vagy a nemzeti érdekeket, tehát ez nem érintheti a nemzetközi együttműködéseket, például a külföldi szerepvállalásokat - mondta Juhász. A politikus szerint nem kell kőbe vésettnek és állandónak tekinteni a felajánlásokat, mindig figyelemmel kell kísérni az igényeket és a lehetőségeket.
A HM által készített sajtóanyag bírálta az Orbán-kormányt, e szerint 1998 és 2002 között a tárca költségvetését egyebek között a források gazdaságtalan felhasználása, azok célszerűtlen elosztása jellemezte, több jelentős kötelezettségvállalás pénzügyi terheit a jelenlegi honvédelmi vezetésre hárították, és 2002 elejére a haderő finanszírozhatatlanná vált.
A HM adatai szerint az előző ciklusban 53, míg a mostaniban 80 milliárd forintot költöttek haditechnikai fejlesztésre, személyi felszerelésekre pedig 14 helyett 36 milliárd forintot. A laktanya-rekonstrukciós programra az előző kormányzat 3,5 milliárd forintot költött, míg a jelenlegi 18,3-at, az infrastrukturális felújításokra pedig 63 százalékkal költenek többet ebben a ciklusban, mint az előzőben.