Pletykákra alapoznak az elutazó romák

A mindennapi betevő és a gyerekek ruhája mellett villanybojlert és házimozit is szeretnének azok a mohácsi romák, akik a külföldre utazás gondolatával kacérkodnak. Leginkább munkát keresnének, de Svédországra inkább a hatalmas segélyekről szóló szóbeszéd miatt esett a választásuk. Hogy mi lesz velük, ha leszálltak a repülőről, azt nem tudják, ennek ellenére mind kimennének, ha tehetnék, mert - mint mondják - vesztenivalójuk nincs.

"Csak lesz valami, majd ha kint leszünk, meglátjuk" - mondta az [origo]-nak a Malmőbe vasárnap induló B. Szilvia és élettársa. A mohácsi roma párnak fogalma sincs róla, mit fognak csinálni, ha Svédországban leszállnak a repülőgépről. Jobb életben reménykednek, de nem tudják, ehhez mit kell tenniük, kérvényeket, igénylő íveket sosem láttak, és csak abban bíznak, hogy az előző napokban és hetekben kiutazott barátaik majd segítenek nekik.

Repülőjegyre, a mohácsi romák elmondása szerint szinte minden kiutazó barátoktól, rokonoktól kért kölcsön, illetve a többség saját lakásán kívül minden értékét eladta. A két gyerekkel útnak induló B. Szilvia azt mondta, hogy egy fapados légitársaság akciós jegyeivel 0 forintért, csak a reptéri illeték árán utaznak, és sikerült annyi pénzt összeszedniük, hogy ha mégsem jó odakint, haza tudjanak jönni. Egy másik anya, az 5 gyerekével végül itthon maradó Balogh Ibolya viszont azt mesélte, hogy kiutazó testvérei - akik tévéjüket, DVD-lejátszójukat, régi kocsijukat is eladták a jegy áráért - csak odafele vettek jegyet, és abban bíznak, hogy ha vissza kell jönniük, a visszaútra kint meg tudják szerezni a pénzt.

A helyi kisebbségi önkormányzat szerint a kivándorlás nem szervezett, a haza-hazalátógató, még a rendszerváltás előtt kitelepült mohácsiaktól terjedő szóbeszéd alapján döntöttek úgy sokan, hogy nekivágnak az útnak. Az információk azonban keverednek: más vonatkozott ugyanis azokra, akik még Magyarország EU-tagsága előtt mentek ki, ráadásul az emberek keverik korábbi, más országokra vonatkozó, külföldi élményeiket is.

Pletyka és valóság

A mohácsi jegyző, Kovács Mirella szerint a mostani nekirugaszkodás már a harmadik próbálkozása a helyi romáknak, korábban többen szerencsét próbáltak Kanadában, tavaly pedig Manchesterben is. Kanadában sokan évekig kinnmaradtak, és valóban jól éltek, egyikük elmondása szerint havi 1000 kanadai dollár segélyt kaptak, és 10 dolláros órabérért dolgozhattak kertészetekben. Végül azonban csak néhány család telepedett le, a többiek nem kaptak állampolgárságot, ezért haza kellett jönniük.

A manchesteri próbálkozás viszont csak pár hétig tartott, a szóbeszéd alapján ott is sok segélyt és jól fizető munkát reméltek, valójában azonban azt sem tudták, hova mennek: egymás között csak úgy terjedt, hogy "Winchesterbe" utaznak. A Svédországba tartó romák most is óriási várakozásokkal utaznak ki.

Balog Ibolya például úgy tudja, hogy aki nem kap munkát Svédországban, azt a kormány szállodában helyezi el, és egy hét után önkormányzati lakást kap. Szerinte a kintieknek napi ötszöri étkezést, külön cigaretta- és bútorpénzt kapnak, összességében pedig három hónap alatt annyi pénzt lehet gyűjteni segélyekből, amennyit itthon egy év alatt sem kapnak. "Szóval szerintem jobb ott az élet" - mondja, és ez a verzió az ismerősök, rokonok között gyorsan terjed.

Mihajlovics Lászlóné, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat (CKÖ) képviselője azonban kapcsolatot tart az eddig kiutazott romákkal, és úgy tudja, koránt sem olyan rózsás a helyzet. A képviselő az utazásra készülő családoknak is elmondta, hogy a kintiek tapasztalata szerint sok munkalehetőség ott sincs, a szociális juttatások pedig csak a napi szinten való megélhetést biztosítják. Mihajlovicsné szerint a kintieket egy - mint fogalmazott - "leromlott motelban" helyezték el. Az útra készülődők azonban azt gondolják, hogy egy motel, egy szálloda Svédországban nem lehet olyan rossz. Aki már megvette a repülőjegyét, az a kisebbségi önkormányzat tanácsa ellenére is útra kel.