Műtárgy - így emlegetik a mérnökök mindazt, ami laikus szemmel hatalmas, betonnal körbevett gödörnek vagy sötét alagútnak látszik. A metró szintjére, pontosabban a pajzsindító aknába nem egyszerű lejutni. Gumicsizmát, láthatósági mellényt és sisakot kell húzni, átcuppogni a sáron és ingatag vaslépcsőn leereszkedni csaknem húsz métert.
Az épülő négyes metró három megállóját járjuk végig - mérnökök, műszaki ellenőrök vezetnek körbe, és türelmesen magyaráznak. Azoknál az állomásoknál, ahol még csak nagy gödör tátong, nem olyan izgalmas sétálgatni, de egészen különös érzés belépni egy alagútba, vagy rájönni, hogy a már fedett Bocskai út alatt mekkora üreg tátong.
A munkások viszont közönyös arccal járnak-kelnek, és úgy tűnik, a mérnököket is inkább csak a beton és a gödrök jól kitámasztott falai hozzák lázba. A Bocskai úti több mint tíz méter mély szellőzőakna egy csendes, hetvenméteres alagútba vezet. Olyan érzés itt lenni, mint egy visszhangzó cseppkőbarlangban. Az egyik mérnök csak annyit jegyez meg: az alagút még szebb lesz, ha rendesen leburkolják betonnal.
Egyik Etele téri kalauzunk Molnár György, Gyuri bácsi, aki műszaki ellenőr, és megszállott metróépítő. Molnár már a kettes és a hármas metró építésén is dolgozott, azt mondja, akkor még máshogy ment az építkezés: több ember dolgozott egyszerre, és bár akkor is fúrópajzzsal készült az alagút, nem ilyen korszerű technológiával. Az állomások egészen máshogy, bányászati technikával készültek, nem a felszínről ástak le, hogy megépítsék őket. Amióta Budapesten nem épült metró, a "régi metrósok szétszéledtek, de most sokan összejöttek megint". Apáti Nagy Mariann, a projektmérnök meglepődött, hogy az itteniek közül mindenki ismer mindenkit, sokan a müncheni metróépítésen dolgoztak közülük, Molnár pedig még Kalkuttában is épített metrót.
A technikai részletek több budapestit izgatnak. Egy-egy megállónál ezt az igényt felismerve, külön látogatóteraszt alakítottak ki, másutt pedig előzékenyen lyukakat hagytak az építési területet körbezáró pozdorjafalon. A mérnökök mosolyogva mondják, van olyan nyugdíjas néni, aki minden nap hosszú időt tölt bámészkodással. A Tétényi útnál pedig egy nagy zöld lufival jelzett információs pont van, ahová törzsvendégként jár vissza egy férfi, és mindig újabb technikai részletekre kíváncsi. Legutóbb megígérte, hogy csak háromhetenként jelenik majd meg, mert új fejleményekről nem mindig tudnak neki beszámolni - meséli az egyik szakember.