Indul a vadászat az olajfoltok után

Hét évvel ezelőtt egy parlamenti bizottság tíz hónapon keresztül próbált utánajárni, milyen kapcsolat lehetett a '90-es években működő olajmaffia, illetve rendőrség, vámőrség és a politika közt. Számtalan meghallgatás és több ezer oldalnyi dokumentum beszerzése után a testület feloszlott, a vizsgálat politikai bohózattá züllött. A 80 évre titkosított iratok egy részét most nyilvánosságra hozzák, ezekből talán kiderül, kik szőkítették az olajat, és kik hunytak szemet afölött, hogy a költségvetést százmilliárdokkal rövidítsék meg.

Az óriási méretekben folyó szőkítés és csempészés nem lett volna lehetséges a vámosok és rendőrök bevonása nélkül. A bizottság előtt megjelent rendőr- és vámparancsnokok is elismerték, hogy egyes kollégáik megtévedtek: Bencze József, a VPOP rendészeti főigazgatója (ma országos rendőrfőkapitány) például azt mondta, az olajügyek kapcsán 67 vámos ellen folyt fegyelmi eljárás, közülük 16-ot bocsátottak el, büntetőeljárás pedig 20 személlyel szemben indult.

A főrendőrök és vámosok azt soha nem ismerték el, hogy a korrupció magasabb szinteket is érintett volna, inkább a jogszabályok hiányosságainak és a testületek felkészületlenségének tudták be, hogy az olajmaffia éveken keresztül működhetett. Bencze egy lapinterjúban úgy fogalmazott, hogy "a szabályozatlanság zavarosában nagyon sokan halásztak", Kacziba Antal, volt bűnügyi főigazgató pedig a bizottság előtt azt mondta, egyszerűen "nem volt sikeres a rendőrség fellépése".

Ugyanakkor a bizottság előtt számos tanú beszámolt furcsaságokról: Karancsi Tibor százados - aki a Békés megyei Szeghalmon volt főnyomozó - például arról beszélt, hogy 1995-ben ő és munkatársai hiába fogtak meg egy körülbelül 800 ezer literes szállítmányt egy telepen, felettese, a bűnügyi osztályvezető utasította, hogy hagyja el a helyszínt, mert az olajügyek a vámosok hatáskörébe tartoznak. Az osztályvezető Karancsi szerint azt mondta, majd ő értesíti a fináncokat, de ezt csak órák múlva tette meg, mire az olaj nagyobb része és a bűnözők már eltűntek.

Olajozóként merült fel Papp Imre volt Hajdú-Bihar megyei főkapitányt neve is, akit Szeszák Gyula volt megyei főügyész hozott összefüggésbe az olajbűnözéssel. Szeszák szerint a főkapitány személyesen járt közben egy 66 tartálykocsiból álló szerelvény szabálytalan vámkezelése érdekében. Egy alkalommal pedig feleségével és egy volt beosztottjával együtt öt gyanús olajtanker mellett találták a debreceni rendező-pályaudvaron.

Szeszák azonban hiába küzdött azért, hogy bíróság elé állítsa a főkapitányt, elfogultság miatt elvették tőle az ügyet, majd a Csongrád megyei ügyészségen meg is szűntették az eljárást. Szeszák megpróbálta visszavenni az nyomozást, de csak azt érte el, hogy nyilvánosan összeveszett Györgyi Kálmán legfőbb ügyésszel, aki végül nyugdíjazta.

Gyilkosság vagy öngyilkosság?

Bár a hivatalos vizsgálatok soha nem erősítették meg, a köztudatban szorosan összefonódnak az olajügyek a Békés megyei rendőrök - Kuzma Mihály, Szabó András, Kovács László Zsolt, Szuvek János és Dénes Gábor - halálával. A halálesetek közül különösen Kuzma 1998 februári öngyilkossága volt sokak számára gyanús, hiszen ő a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság szervezett bűnözés elleni osztályának vezetője volt, és állítólag saját főnökei után nyomozott, mielőtt főbelőtte volna magát.

A Pallag-bizottság előtt Tonhauser László, az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálat volt vezetője is megerősítette, hogy Kuzma magnófelvételeket mutatott neki, amelyek a megyei rendőri vezetők korrupciós ügyeiről szóltak, de azt mondta, ő nem tanulmányozta ezeket, hanem továbbította a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának. Ennek a szervnek volt beépített embere Dénes Gábor, aki 1999. június 21-én a saját garázsában akasztotta fel magát egy szánhúzó kötélre.

Földalatti olajtartály valahol Bács-Kiskun megyében

A rejtélyes haláleseteket utóbb több szerv is vizsgálta, és mindegyik azt állapította meg, hogy kizárható az idegenkezűség. A Pallag-bizottság előtt megjelent Gál László volt Békés megyei rendőrfőkapitány pedig azt is tagadta, hogy Kuzma olajügyekkel foglalkozott volna. Gál szerint neki nem is volt tudomása arról, hogy Kuzma őt megpróbálta feljelenteni az ORFK-nál.

Kézigránátoktól az Aranykéz utcáig

A köztudatban szintén összekapcsolódik az olajügyekkel a '90-es évek robbantás-sorozata. Ezek egy része olajban is utazó bűnözői csoportok egymás közötti leszámolása lehetett, de akad olyan - egyes rendőri vezetők által is vallot - nézet, miszerint a robbantásokat, kézigránátos támadásokat az olajmaffia rendelte meg, hogy elterelje a figyelmet saját működéséről, illetve lekösse a rendőrség erőit.

Szintén összefüggésben állhat az olajbűnözéssel a rendszerváltás utáni Magyarország történetének legsúlyosabb robbantásos bűncselekménye, az Aranykéz utcai robbantás: 1998. július 2-án egy autóba rejtett pokolgép ölte meg Budapest belvárosában Boros Tamást, a rendőrség előtt alvilági kapcsolatairól ismert vállalkozót és három ártatlan járókelőt.

Meggyilkolása előtt Boros már kapcsolatban állt a rendőrökkel és az ügyésszéggel, egy 1997 januári rendőrségi kihallgatás során több magyar és orosz - köztük olajügyekben érintett - bűnöző tevékenységéről beszámolt a nyomozóknak. Borost a találgatások szerint azért ölték meg, mert kiszivárgott, hogy kapcsolatban áll a rendőrökkel. A bombát valószínűleg szlovák bűnözők készítették, de a tetteseket és a megrendelőket máig nem sikerült elfogni.