Malév-rejtély - "Legalább annyit mondhattak volna: elnézést"

Újabb zavaros fejezettel bővült az 1975-ös bejrúti Malév-járat tragédiájának története. Pár éve a parlament megszavazott egy százmillió forintos kegyeleti alapot, de ez nem oldott meg semmit, csak minisztériumi szerencsétlenkedéshez vezetett, régi sebeket tépett fel és személyes sérelmeket okozott. A titkosszolgálatoknál folytatódik az állítólag lelőtt gép eltűnt iratai utáni kutatás. Az [origo] utánajárt a rejtélyes történet legújabb fejleményeinek.

Néhány apró lépést azért tett a GKM. A fejleményeket figyelemmel követő Kékesi elmondta, hogy a minisztérium készíttetett egy szakvéleményt, amely kimondta, hogy sem a gép kiemelésének, sem az áldozatok exhumálásának nincs jogi akadálya. Itt azonban meg is állt a történet. Egy neve elhallgatását kérő, az ügy részleteit jól ismerő GKM-es forrás az [origo]-nak azt mondta, készültek számítások és tervek a kiemelésre, amihez még a Titanic feltárását és az Északi-tengeren elsüllyedt komphajók példáját is felhasználták. Bár forrásunk szerint voltak kétségek, hogy vajon harminc év után vannak-e még a tengerfenéken azonosításra alkalmas emberi maradványok, elvileg minden készen állt, "gombnyomásra indulhatott volna a kiemelés". Informálisan ugyanis több nyugat-európai ország - ahonnan a Malév-járat utasai származtak - jelezte, hajlandó segítséget nyújtani - mondta a minisztériumi forrás.

Ebben nagy szerepe volt Németh Lászlónak, aki időt és pénzt nem sajnálva próbálta feltárni a Malév-gép lezuhanásának körülményeit és intézkedni arról, hogy kiemeljék a roncsokat. Németh az [origo]-nak azt mondta, tárgyalt finn, brit és más nyugat-európai országok illetékeseivel, akik egyebek mellett hajót és a tengerfenék szkenneléséhez alkalmas műszereket ajánlottak fel. Németh szerint "2005-ben még együtt volt minden", azaz ha elkezdődött volna a kiemelés, ezeket a személyes, tehát nem hivatalos vállalásokat teljesítették volna a külföldiek. Most azonban újra kellene kezdeni a kilincselést, azok közül ugyanis, akikkel ő tárgyalt, sokan más pozícióba kerültek azóta. GKM-es forrásunk szerint a pénzhiány volt a fő oka, hogy hozzá sem láttak a kiemeléshez. A kegyeleti alap százmilliója csak arra lett volna elég, hogy roboteszközökkel felderítést végezzenek, és bizonyos tárgyakat felhozzanak a mélyből.

Különleges ajánlat

Úgy tűnik, hogy a minisztérium nem igazán tudta, mihez is kezdjen ebben a helyzetben. Közben a takarékossági intézkedések miatt megcsappant az előirányzatban szereplő összeg, és már csak kilencvenmillió állt rendelkezésre. A GKM részéről változtak a szereplők is, Dióssy távozott és az új államtitkárhoz, Garamhegyi Ábelhez került a kegyeleti alap ügye. Kékesi szerint ez a váltás lendületesebb hozzáállást és racionálisabb ajánlatot hozott. Utóbbi azt takarja, hogy a minisztérium pénzt - még ha burkolt formában is, de valamiféle kártérítést - adna a a hozzátartozóknak.

Ha az államtitkár azt hitte, hogy ezzel lezárja az évek óta húzódó ügyet, akkor elszámította magát. Az áldozatok rokonainak többsége ugyan elfogadja ezt az ajánlatot, Németh László viszont nem, márpedig a minisztérium csak olyan megoldásba hajlandó belemenni, amelyhez mindenki hozzájárul. "Kegyeleti kérdésről van szó, rosszul venné ki magát, hogy egyes hozzátartozók igényeit kielégítik, másokét nem" - magyarázta Kékesi, hogy miért ragaszkodik a GKM az egységes véleményhez. (Szerettünk volna beszélni Garamhegyi Ábellel, ő azonban nem kívánt nyilatkozni, és írásban feltett kérdéseink többségére sem kaptunk választ a minisztériumtól.)

Kékesi azt mondta, a hozzátartozók között már a GKM-mel való egyeztetés kezdeti szakaszában vita volt arról, hogy mi lenne a pénz helyes felhasználása. Több neve elhallgatását kérő özvegy is azt mondta az [origo]-nak, 31 évnyi hiábavaló várakozás után úgy érzik, már nincs értelme ragaszkodni a roncsok kiemeléséhez és az elhunytak maradványainak repatriálásához. Erre azért sem látnak esélyt, mert Libanonban tavaly óta ismét feszült a helyzet, gyakoriak az erőszakos cselekmények. Tartanak attól is, hogyha repatriálják is szeretteiket valamikor, azt ők már nem fogják megérni, ugyanis már idősek, és többen közülük betegeskednek.

Az idei év elején több özvegy megkereste Garamhegyit azzal, hogy szeretnének kapni valamilyen anyagi segítséget, ugyanis rossz körülmények között élnek. Egyikük azt mondta az [origo]-nak, hogy özvegyi nyugdíja mindössze harmincezer forint, bár igaz, hogy a tragédia után kaptak 100-200 ezer forintnyi biztosítási pénzt. Miután meghallgatta az özvegyek kérését, az államtitkár előállt a kegyeleti alap felhasználására vonatkozó új javaslattal. Ennek értelmében a minisztérium felállítana egy emlékművet Libanonban, és fedezné a hozzátartozók utazási költségeit. A tárca úgy számolt, hogy fejenként ötmillió forintot kapnának, ami elegendő több családtag utaztatására és elszállásolására is.

Fontos részlete a javaslatnak, hogy a minisztérium ezt az összeget akkor is kifizetné, ha valamelyik hozzátartozó nem akar Libanonba utazni, és akkor is jár az ötmillió, ha valaki odarepül ugyan, de kevesebb időt tölt ott és olcsóbb szállást választ, mint amivel a GKM számolt. A minisztérium tehát sajátos módon ugyan, de kártérítést fizet a családoknak a kegyeleti alapból. Ezt közvetlenül nem teheti meg, ugyanis a parlament nem erre a célra szavazta meg a százmilliót, a költségtérítés azonban - ahogy Kékesi fogalmazott - "érthető így is, úgy is".

Egy mindenkiért, mindenki egyért

Ezt a megoldást egyedül Németh László ellenzi, és ha a GKM tartja magát ahhoz, hogy egységes álláspontot vár el, akkor a többiek semmire se mennek nélküle. Kékesi azt mondta, van egy kompromisszumos javaslat, amellyel talán nyugvópontra jut a vita. Az elképzelés szerint a tíz hozzátartozó megkapná a költségtérítést, a maradék pénzt pedig arra fordítanák, hogy felkutassák és hazahozzák Németh feleségének maradványait. Németh László azonban attól tart, hogyha kifizetik a költségtérítéseket, akkor utána elsikkad majd a repatriálás ügye. "Ragaszkodom hozzá, hogy feleségem, Ágnes földi maradványait visszahozzák" - jelentette ki az [origo]-nak, hozzátéve, azt már nem tartja fontosnak, hogy utána mit tesz a minisztérium. Megjegyezte azonban, pert fog indítani a minisztérium ellen, ha a repatriálás előtt adnak ki pénzt az alapból a hozzátartozóknak.

Elszálltak az eredeti ígéretek

A helyzetet bonyolítja, hogy az áldozatok maradványainak holléte sem tisztázott. Németh László emlékeztetett arra, hogy a hivatalos magyar álláspont szerint senkit nem találtak meg a járaton tartózkodók közül, azaz a tetemek a tenger mélyén fekszenek. Ő azonban ennek ellentmondó információkra bukkant, akárcsak Kékesi Tibor, aki hozzájutott ahhoz a vizsgálati jegyzőkönyvhöz, amelyet a tragédiáról készített a magyar, a szovjet (mint a gép gyártója) és a libanoni fél. A képviselő szerint ebben a dokumentumban az áll, hogy több holttestet kiemeltek a szárazföldre, közülük néhányat - főként közel-keletieket - azonosítottak is, és átadtak hozzátartozóiknak.

Elúszhat a pénz

Volt több olyan áldozat, akiknek nem tudták megállapítani a személyazonosságát, őket egy közös sírba temették - mondta Kékesi. Németh szerint nagy a valószínűsége annak, hogy magyarok is voltak köztük. Állítja, hogy birtokában vannak olyan fotók, amelyek alátámasztják ezt. Egyik kép alapján lehetségesnek tartja azt is, hogy a közös sírba temetett áldozatok között van a felesége is.

Ha nem születik valamilyen megoldás a kegyeleti alapról, akkor könnyen lehet, hogy elúszik a kilencvenmillió forint. "Amennyiben nem jön létre Önök között konszenzus ezévben, a korábban már elmondottaknak megfelelően, a racionális gazdálkodás elvének megfelelően kezdeményezni fogom, hogy a vonatkozó költségvetési sort maradványként ne tartsa fent tovább a Magyar Köztársaság" - áll abban az [origo] birtokába került levélben, amelyet Garamhegyi Ábel küldött több hozzátartozónak. Kékesi szerint azért döntött így a minisztérium, mert úgy gondolták, folyamatosan veszít értékéből a kijelölt összeg, ezért nincs értelme a végtelenségig fenntartani. Sok függ tehát most attól, hogy mit válaszol Garamhegyi annak a tíz özvegynek, akik egy hónappal ezelőtt levelet küldtek neki, amelyben megerősítik, elfogadják a költségtérítésről szóló korábbi ajánlatot.